07. A szegények aranya

/A függöny összehúzódik a dal végeztével és a Mesélő egy monológba kezd./

Ameddig itt hatalmas úr a Pénz,

Az Ember mindössze apró szolga.

Vajon eldöntheti, hogy mennyit érsz?

Hiszen még csak nem is méltat szóra.

Önmagadat nagy királynak hiszed,

Pénzhegyed tetején büszkén ülve?

De boldogan mikor dobbant szíved?

Ahhoz kevés a világ összes pénze.

Szegények aranya a Szeretet,

A gazdagok mérge a Kapzsiság.

Ha szellő is elfújja hitedet,

Nem vagy csak egy földre hullt gyenge ág.

/A függöny széthúzódik. A helyszín továbbra is a park./

MESÉLŐ

János a parkban rálelt eközben

Középkorú, hajléktalan párra,

Néha van úgy,hogy csak szépen csendben,

Bárhol valóság lesz a szív álma.

Csak a háttérből hallgatta őket,

És úgy tünt, hogy nagyon boldog a pár,

Amely akármikor véget érhet,

Mint amikor télbe fordul át a nyár.

Azonban most még a lelkük egén,

Csak a Napfény járta vígan táncát,

Az ember lehet bármilyen szegény,

Hogyha valóra váltja az álmát.

Hiszen erre vágytak már réges-rég,

Így a számukra nem lehetett kérdés,

Hé te léleknyűvő nincstelenség...

Legyőz téged könnyedén egy érzés.