06. A világ közepén

/A Mesélő monológja végén széthúzódik a függöny, de egy fénysávot kivéve teljesen sötétségbe borul. A fény épp átöleli a színpad közepén ülő Jánost. Egy üveg sör van a kezében, melyből iszik pár kortyot, aztán kezdetét veszi egy dal az előadásában.

A színpadkép azt jelképezi, hogy mindez a lelkében történik./

A VILÁG KÖZEPÉN

/A dal elérése: 

https://www.youtube.com/watch?v=MKN5-pHX2u4&list=PLqgtzAozyg-liitA2X05mKZIJPal1tCIA&index=3/

Tudom oly sok kérdés,

Feleletre vár,

Ám nem keresek választ,

Csak szeretnék élni már.

Úgy igazából élni,

Nem csak lődörögni,

Az emberlét ösvényén,

Együtt végigmenni.

Refrén:

Leülnék most a földre,

A világ közepén,

S meghívnálak egy sörre,

Csak Te lennél, meg én.

Ha néha elveszítlek,

Mindig megtalállak,

Ugye lehet még esélye,

Egy sokkal jobb világnak?

Van még annyi dolgod,

Néha téves úton járunk,

Jövőnk legszebb álmod,

Ha hitünk lesz a várunk.

Van még annyi terved,

Itt vagy, mégse kérdem,

Épp elég, hogy érzem,

Miről szóljon létem.

Refrén:

Élsz, mint égi vándor,

S hírnököd a fény,

De Rád lelhetek mégis,

Lelkem közepén.

Ha néha elveszítlek,

Mindig megtalállak,

Ugye lehet még esélye,

Egy emberibb világnak?