05. Velem leszel, vagy ellenem?

MESÉLŐ

Mivel Katalin nem mondott nemet,

Én pedig nem hallgatom ki őket,

Így tudni egyelőre nem lehet,

Hogy kiontva lesz-e majdan élet.

/A függöny összehúzódik, s elé lépve folytatta mondandóját a Mesélő./

Ki most épp ezt olvasod,

Nem is sejted holnapod?

Rémes lesz a titok nyitja,

Hogyha elég csak egy szikra,

S amikor majd lángra lobban,

„Lélekgerinc” nagyot roppan,

S jót nevet a gerinctelen.

Velem leszel, vagy ellenem?

A Láng, hogyha éhes szörnyen,

Felfal várost majd e-képpen,

Neve is van, bár ne lenne,

„Ő” a Káosz, s kész a terve.

Testet ölt, mert képes erre,

Pillantása, mint két penge,

Felhasítja ősi álmunk,

Hogyha egyre csodát várunk.

Aki tétlen, mind áruló,

Így lesz ő az uralkodó.

Nekem hitem a fegyverem,

Velem leszel, vagy ellenem?

Trónra ülve hízik mája,

Félelem a koronája,

Hadak ura áll mellette,

Torz pörölyként súlyt le ökle,

Vérvörös lesz minden lépte,

Hogyha nem hullsz majd le térdre.

Ugye tudod már a nevét?

Jelenünkben jövőnk a tét.

Úgy hívják, hogy Anarchia,

Nem véd tőle apró szoba,

Ellened nem emel vádat,

Csak rád töri az ajtódat.

Észbe kapni késő lesz már,

S a téren a Vén kaszás áll...

Amit látok, alig hiszem,

Kifeszítve feszületen...

Ennyi lesz a Béke léte,

Hiába hullt Jézus vére?

Hogyha ez csak egy rémálom,

Az ébredést régen várom.

Ám hogyha a jövőt láttam,

Ezer várost talpig lángban,

Kérdést újra fel kel tennem,

Velem leszel, vagy ellenem?