Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
01. Az igazi érték
Denn• 2025. április 12. 10:41 • olvasva: 19
/A Mesélő még az elhúzott függöny előtt kezd mondandójába./
MESÉLŐ
Életünk, a lét előszobája?
Nem tudhatod, épp elég, ha érzed.
A Hitetlen, fonnyadt múltja bábja,
Ugye tükrödben sohasem nézted?
Ki magával viaskodik egyre,
Vesztesek közé beáll a sorba,
Hazugok hamis aranyát csenve,
Legszebb álmait sújtja a porba,
És közben üres szívvel kántálja,
„Nálam minden teljesen rendben van”,
S az Élet végül zsebre úgy vágja,
Hogy szinte sohasem élt boldogan.
Késő már a bánat hátra nézve,
Az Idő vissza nem forgatható,
Kit a kapzsi világ csalhat lépre,
Nem lehet más, csak egy megalkuvó.
Mindenki saját szekerét tolja...
Mondd, merre tart ez a modern világ?
Sosem volt, és nem is lesz főpróba,
De közös színdarab vár még mi ránk.
Ha lélekszárnyak mozdulatlanok,
Csak a Szürkék lusta táncot járod,
Legszebb álmaid didergő rabok,
És végül már a csodát sem várod.
A fürgén múló apró pillanat,
Pillangóként máris reppen tova,
De mikor megleled majd önmagad,
Tiéd a földi show, szíved otthona.
A múltban, és a jelenben járva,
Elmesélek most egy történetet,
A szebb jövő kapuja nincs zárva.
Ha szívetekben kaphat majd helyet.
/Széthúzódik a függöny, s egy park válik láthatóvá./
MESÉLŐ
Hívjuk a főszereplőt Jánosnak,
Íme ott ül magába roskadva,
És habár nem látszik túl álmosnak,
De elszenderült, s,tán csak álmodta,
Hogy váratlan egy idegen férfi,
Úgy szólt hozzá, mint ki ismeri már.
IDEGEN
Szerinted, mennyit ér a szó, ”Élni”,
Ha hited csak földig lerombolt vár?
JÁNOS
Minden vágyam,hogy igazán éljek,
De ahhoz meg kell születnem újra.
IDEGEN
Ez tévedés, csak nem kéne félned,
Hogy malomkő lesz döntésed súlya.
/A férfi egy dallal folytatja mondandóját. A dal vége felé, a bridgenél, megérinti János vállát és innentől együtt énekelnek./
SZÍVDOBBANÁS
https://www.youtube.com/watch?v=acH6d0vM8lI&list=PLqgtzAozyg-kuI2z3-zK9N-_h7d51U2gh&index=
Mesélj még az álmaidról,
A Csend tüzén elégnének lassan.
A néma szív nem válaszol,
Épp, hogy él, épp hogy dobog halkan.
Furcsa tánc a földi lét,
Elfárad néha, egyre halkuló dallam.
Csodára vársz, ha lépni félsz,
Derítsd ki végre,mennyit érsz a zajban.
Bridge:
Ami „szétszakít”,ha túléled,
Egy nap majd összeforraszt,
Ez mért van így,
Most ne keresd rá a választ.
A küldetés, bármi volt,
Már elrendeltetett,
A jövő bármit hoz,
Feladni nem lehet.
Refrén:
Szívdobbanás.... Igazi ébredés,
Hidd el, hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás...Gyönyörű ébredés,
Álmod végre életre kelt.
Múltunk mélyén él egy sebzett madár,
Fájdalom, ha mozdulatlan.
A nyomunkban jár száz apró halál,
De legyőzheted mindet,ha hiszel magadban.
Bridge:
Ami „szétszakít”,ha túléled,
Egy nap majd összeforraszt,
Ez mért van így,
Most ne keresd rá a választ.
A küldetés, bármi volt,
Már elrendeltetett,
A jövő bármit hoz,
Feladni nem lehet.
Refrén:
Szívdobbanás.... Igazi ébredés,
Hidd el, hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás...Gyönyörű ébredés,
Álmod végre életre kelt.
Egy dobbanás... Igazi ébredés,
Hidd el, hogy csak ennyi kell.
Szinte robbanás...Gyönyörű ébredés,
Álmod végre életre kelt.
JÁNOS
Úgy kezdted, „Mesélj még álmaidról.”
De, hiszen te nem is ismersz engem.
IDEGEN
Vajon majd a szíved mit válaszol,
Hogyha erről kérdezed szép csendben?
JÁNOS
Itt és most csakis téged kérdezlek,
Hát kérlek felelj őszintén nekem.
IDEGEN
Épp úgy, ahogy te, amíg lélegzek,
A szívem mélyén egyre él hitem.
Mindössze csak ennyi most a lényeg,
S a megalkuvás téves útra űz.
„Kihunyó parázsként mennyit érek,
Pedig lángolhatna oly rég a tűz.”
Erre várd a választ önmagadtól,
És aztán tedd tovább a dolgodat.
De míg a konok Csend körbetáncol,
Nem lehetsz más, csakis az Áldozat.
MESÉLŐ
Habár a választ János rég tudta,
Ám az idegen faképnél hagyta.
Hogyha életünk egy földi próba,
Sorsdöntő lehet majd minden napja.
Lehunyta szemét pár pillanatra,
Aztán mobilján hívott egy számot.
Miközben azt ő maga sem tudta,
Hogy tán csak átélt egy éber-álmot,
Vagy lehet ott járt a férfi tényleg,
Mert köztünk él más és más alakban?
Míg a történet végére érek,
Válaszra lelhetsz majd önmagadban.