"Jézus Krisztus visszatért"

Denn•  2024. május 22. 16:06

Ha a mennyben vétel volna

Ha a mennyben vétel volna,

S Istennek lenne mobilja,

Szinte állandóan szólna...

Több milliárd ember hívja.


Persze sokan kétkednének,

Ugyan már,biztos átverés,

Nekem elég,amit érzek,

Hisz az cseppet sem kevés.


Ám, ha vele beszélhetnék,

A legfőbb célom az lenne,

Hallhassam a nevetését,

Szívébe mosolyt csempészve.


Lehet velünk jó sok gondja,

Hát legyen kicsit gondtalan,

Az a perc csak arról szólna,

Hogy szíve dobban boldogan.


Így hát én őt nem nyaggatnám

Bármiféle kérdéssel,

Mert ha egy nap felhívhatnám,

Csak mosollyal és békével.

Denn•  2024. május 15. 16:14

A Fényhozó

Részlet a "Jézus Krisztus visszatért" című zenés-verses utazásból.


Ha takarója a nagy világ,

Nem fog fázni többé soha,

De hogyha már csak gyertyaláng,

Még a szellő is elfújja.


Ha ott él még a szívedben,

Ülj le bátran mellé néha,

Öleljed át csak szép csendben...

Hisz ő lelked foltozója.


Ám ha már csak apró törpe,

És óriás a bánata,

Mosolytükrét összetörte,

Az Éjkirálynak zord hada.


A Hajnal tömlöcbe zárva,

Többé már nem köszön reánk,

S mondd mit ér a földi játszma,

Ha üres szó a „miatyánk”?


Könnye hull a kis törpének,

És szárnyat bont a Félelem,

Ez egy rímes rémtörténet,

De maradj mégis itt velem.


Ketten, tízen, százan, ezren,

Megtudhatjuk mit ér a szó,

De ha elleszünk csak csendben,
Mondd, ki lesz majd a Fényhozó?


A Hajnal sorvad napról-napra,

A börtöne a végzete,

Nyolcmilliárd, ha feladta,

Csak szalmaláng lesz mind hite,


S mikor egy nap huss, ellobban,

Az Éjkirály trónjára ül.

Elárulod mért élsz szótlan,

Ha Fényhozó vagy legbelül?


Csimpaszkodik beléd a Félsz,

A lelkedre már éhesen,

De ez a vers kinyújtott kéz,

Ragadd hát meg és tarts velem.


Elíziumi mezőkre,

Majd egy nap csak így érhetünk,

Önző énünk csalva lépre,

Ha tényleg emberré leszünk.


Persze nem csak ímmel-ámmal,

Száműzve rég a lényeget,

Ha a jövő omló várfal,

A jelen még gyógyír lehet?


Ha nem élünk törpemódban,

Együtt ma még átírható,

Mért lennél csak egy a sorban,

Hogyha lehetsz a Fényhozó?


EPILÓGUS


Az Éjkirály, ha bennünk él,

Önmagunkkal szálljunk szembe...

Hallgasd a Szél miről mesél,

S hidd el, válaszra lelsz benne.


E „mesét” tán Isten súgta,

Tollát szeretetbe mártva,

Hol nevetve, hol meg sírva,

Legyél méltó mosolyára.

Denn•  2024. január 2. 15:25

Jézus Krisztus 2024 - 02. Az igazi érték

Most ugrunk az időben pár percet,

Míg neje meg nem érkezett.

/Dühödt ábrázatú, negyvenes, dekoratívan öltözött nő viharzik be a színpadra./

Nem gondolt túl sok jót és szépet,

Ránézve, tudni máris lehetett.


ÁGNES

Mégis mi a frász fontos ennyire?

Időpontra vár a fodrászom.


JÁNOS

Tudom, hogy ez léted lényege,

S ha elkésnél, maga a rémálom,


Ám az igazi most jön el,

Mert ezennel vége a dőzsölésnek.

Egy érzés végre átölel,

Mától fogva a helyes útra lépek.


Elhunyt apám hatalmas vagyonát,

Szétosztom a szegények között.


ÁGNES

Két szemem normális embert lát,

Ki valójában már régóta lökött?


JÁNOS

Éppenséggel bolond eddig voltam,

A fényűző Élet vigyorgó bábja,

Apám pénzét két kézzel szórtam,

A Bűn ösvényén kábultan járva.


ÁGNES

Na álljon csak meg a nászmenet!

Ha jól értem ráleltél a fényre?

Itt a hunyó csakis Jézus lehet,

Ébresztő, az Istenszerelmére!


A Szeretet maszlagával beetettek,

S bár gyomorrontásod nem lesz tőle,

Súlyosabb az ára ily szeretetnek,

Koldussá válunk tán már jövőre.

 

JÁNOS

Tudom,hogy bolondnak nézel,

Igen,itt járt Jézus, és beszélt velem,

S megküzdve aztán a józan ésszel,

Azóta már vezérel engem hitem.


Persze nem zárom ki, képzelődtem,

De tudod mit? Nem érdekel!

Eddig mindössze, épp, hogy éltem,

Most végre az Élet átölel.


Van egy rossz hírem számodra,

Nemsoká mi ketten szegények leszünk.

Apámnak hatalmas vagyona,

Dúsgazdag jövőbe nem ingyen jegyünk,


Mert holnap nyilvánosság elé tárom,

A pénz nagy részét csalással szerezte.


ÁGNES

A Tisztesség már csak egy letünt álom.

Az ember ilyen világba mi mást tehetne?


JÁNOS

Most rátapintottál a lényegre,

Ám én nem leszek megalkuvó.

Nem vágyok másra, csak szélcsendre,

Mert ez már nem földi, pokoli show.


/János mondandója folytatásául egy dalba kezd./


KÉRDÉSEK

https://www.youtube.com/watch?v=qVdIKp1zpJE&index=11&list=PLqgtzAozyg-liitA2X05mKZIJPal1tCIA


Kérdések rágják egyre csak lelkem,

Melyekre választ nem kapok.

Tán halál várja az összes tervem,

S balga mód ébren álmodok.

 

Ó a sokasodó kérdések,

Sötét árnnyá olvadtak össze lassan.

Hazugság, hogy nem félek,

Ha kántál az Árny,és sohasem halkan.

 

Mért lesz gonosszá az ember?

Mért veszít a Szeretet harcot?

Mért simul kézbe a fegyver?

Mért visel a Szabadság láncot?!


 

Mért? Mért? Mért?

Ostoroz a kérdéseknek zápora

Menekülnék, a fényt keresve,

De tudom lelkemből nincs hova.

 

Az árnnyal szembe kell néznem,

Választ csak tőle kaphatok.

A gyávaság maga a szégyen,

Békéről ma még csak álmodhatok.


Mért lesz gonosszá az ember?

Mért veszít a Szeretet harcot?

Mért simul kézbe a fegyver?

Mért visel a Szabadság láncot?!


A kérdések lassanként felfalják a lelkem,

Kérdések melyekre választ kell lelnem!

Kérdések nélkül gyáva mód sírnánk!

Kérdések melyek a jövőnket írják.

 

Denn•  2023. december 22. 17:01

Jézus Krisztus 2024 - 01. Földi próba

/Széthúzódik a függöny, s egy park válik láthatóvá./


Hívjuk a főszereplőt Jánosnak,

Egy park padján ül magába roskadva.

Habár nem mondanám túl álmosnak,

Mégis elszenderült, s,tán csak álmodta,


Hogy a váratlanul hozzá lépő férfi,

Megszólította, mintha rég ismerné már.


IDEGEN

Szerinted, mennyit ér a szó, ”Élni”,

Ha hited mindössze földig lerombolt vár?


JÁNOS

Minden vágyam,hogy igazán éljek,

De ahhoz meg kell születnem újra.


IDEGEN

Ugyan már, csak nem kéne félned,

Hogy malomkő lesz döntésed súlya.


/A férfi egy dallal folytatja mondandóját./


SZÍVDOBBANÁS

https://www.youtube.com/watch?v=acH6d0vM8lI&list=PLqgtzAozyg-kuI2z3-zK9N-_h7d51U2gh&index=


Kérlek mesélj még az álmaidról,

A Csend tüzén elégnének lassan.

A néma szív nem válaszol,

Épp, hogy él,csak dobog,dobog halkan.


Egy furcsa tánc a földi lét,

Elfárad néha, egyre halkuló dallam.

Csodára vársz, ha lépni félsz.

Derítsd ki végre,mennyit érsz a zajban.


Bridge:

Ami „szétszakít”,ha túléled,

Egy nap majd összeforraszt.

Ez mért van így ,

Most ne keresd rá a választ.

A küldetés, bármi volt,

Már elrendeltetett.

A jövő bármit hoz,

Ugye feladni sosem lehet.


Refrén:

Szívdobbanás....Igazi ébredés...

Hidd el,hogy csak ennyi kell.

Szinte robbanás..Gyönyörű ébredés.

Álmod végre életre kelt.”

Egy dobbanás....Igazi ébredés...

Hidd el,hogy csak ennyi kell.

Szinte robbanás...Gyönyörű ébredés

Álmod végre életre kelt.


Múltunk mélyén él egy sebzett madár,

Égető fájdalom, ha mozdulatlan.

A nyomunkban jár száz apró halál.

Mind legyőzheted önmagadban.


Bridge....


Refrén...


JÁNOS

Úgy kezdted, „Mesélj még álmaidról.”

De, hiszen te nem is ismersz engem.


IDEGEN

Vajon majd a szíved mit válaszol,

Hogyha erről kérded szép csendben?


JÁNOS

Itt és most csakis téged kérdezlek,

Hát kérlek felelj őszintén nekem.


IDEGEN

Épp úgy, ahogy te, amíg lélegzek,

A szívem mélyén egyre él hitem.


Mindössze ennyi a lényeg,

Ám minden más tévútra űz.

Parázsként mennyit érek,

Ha lángolhatna még a tűz?”

 

Ezt kérdezd meg önmagadtól,

Aztán tedd a dolgodat.

Amíg léted nem erről szól,

Nem vagy más, csak áldozat.


MESÉLŐ

János épp válaszolt volna,

De az idegen faképnél hagyta,

Ha életünk egy földi próba,

Sorsdöntő lehet minden napja.


Lehunyta szemét pár pillanatra,

Aztán mobilján hívott egy számot.

Azt meg, lehet senki sem tudja,

Hogy csak átélt furcsa, éber-álmot,


Vagy ott járt a férfi tényleg,

Mert köztünk él más és más alakban?

Mire a történet végére érek,

Tán válaszra lelsz majd önmagadban.

Denn•  2023. december 21. 16:23

Jézus Krisztus visszatért - Előszó

/A Mesélő még az elhúzott függöny előtt kezd mondandójába./


MESÉLŐ

Életünk, a lét előszobája?

Nem tudhatod, épp elég, ha érzed.

A Hitetlen, fonnyadt múltja bábja,

Ugye tükrödben sohasem nézted?


Ki magával viaskodik egyre,

Vesztesek közé beáll a sorba,

Hazugok hamis aranyát csenve,

Legszebb álmait sújtja a porba,


És közben üres szívvel kántálja,

Nálam minden teljesen rendben van”,

S az Élet végül zsebre úgy vágja,

Hogy szinte sohasem élt boldogan.


Késő már a bánat hátra nézve,

Az Idő vissza nem forgatható,

Kit a kapzsi világ csalhat lépre,

Nem lehet más, csak egy megalkuvó.


Mindenki saját szekerét tolja...

Mondd, merre tart ez a modern világ?

Sosem volt, és nem is lesz főpróba,

De közös színdarab vár még mi ránk.


Ha lélekszárnyak mozdulatlanok,

Csak a Szürkék lusta táncot járod,

Legszebb álmaid didergő rabok,

És végül már a csodát sem várod.


A fürgén múló apró pillanat,

Pillangóként máris reppen tova,

De mikor megleled majd önmagad,

Tiéd a földi show, szíved otthona.


A múltban, és a jelenben járva,

Elmesélek most egy történetet,

A szebb jövő kapuja nincs bezárva.

Ha szívetekben kaphat majd helyet.