astefi blogja

astefi•  2011. július 31. 20:02

Szösszenetek.

Önarckép

Én nem vádolok, én véleményezek.
Nem bántani akarok, csak őszinte leszek.
Én nem művész vagyok, csak sokmindent érzek,
nem vagyok író, költő,
de még lehetek.
*
Bíztam benne

Az én szavaim őszinték voltak,
az övéi midn hazugok.
Mikor elhagyott én is elhagytam magam,
úgyéreztem megbolondulok.
De felálltam és tovább mentem,
nem mondom, hogy könnyű volt,
de engem most vár a jelen,
nem tarthat vissza a múlt.
*
 Testvéremnek

Idősebb vagy tudom jól,
tapasztaltabb nálam,
kérlek vezess utamon,
fogy feladatom ellássam,
taníts meg rá, hogy hogyan kell,
te már végig csináltad,
mutasd, hogyan kerülhetném ki a hibákat.
*
Legyek én...

Legyek én a tűz mélyen izzó szemedben,
legyek én a vágy lángoló szívedben,
legyek az, kiért majd könnyed hull,
legyek az, kiben mindig megbízol.
*
 Papa

Új unokád lesz,
sorban a negyedik,
gyere, nézd meg őt,
és nézz meg engem is,
nézd meg milyen lettem,
hogyan nőttem fel,
gyere, ahogy régen,
most is úgy ölelj,
mondjad nekem újra:
"szőke cigányom"
remélem, mint te nekem,
én is úgy hiányzom.

astefi•  2011. március 29. 22:14

gondolatok...

régi fénykép a boldogság az élet fotoalbumában,

megsárgult lapok fogadnak, kettétépett képek nyomában. 

szétszaggatott emléklek, akár apró puzzle darabok,

a könyvecskét lapozgatva szinte sírni akarok.

szememben a könnyek, mint nyáréjjeli zápor,

a kérdések csak gyűlnek: hova lett a mámor?


astefi•  2011. március 27. 15:02

Futni...

Futni akarok. Futni, még bírja a tüdőm, futni, még összes gondolatomat a szélbe nem eresztem, futni, még nem tisztul ki teljesen a fejem. Futni, csak úgy, céltalanul, míg le nem száll az éj, futni addig, míg nem fenyeget semmyilen veszély. de futni kell, mert futni jó, futni olyan megnyugtató. s mikor már elmém megtisztult, elindulnék vissza, hosszú lenne az út, de megtenném én futva. kiszellőzne az agyam, s törölnék minden gondolatot, s ha újra visszatérne a rossz, tudnám, hogy futhatok.

astefi•  2011. február 26. 10:06

Több vagy, mint emlék

több vagy, mint emlék,

most is veled lennék,

belenéznék szép szemedbe

a könnynek többé nem lenne értelme.


egyedül vagy, tudom,

el kéne indulnom az úton,

mely szívedhez elvezet,

de visszatartanak a kötelek.


ami volt elmúlt, 

egy apró fellángolás,

szívem ettől feldúlt,

zaklat egy látomás.


benne velem vagy boldog,

benne nincs, aki zokog,

benne csak örömkönnyek hullnak,

búcsút intve a zord múltnak.


de régen volt, hogy kellettél,

már túl messzire mentél,

ahogy nő a távolság,

úgy fakul a látomás.


volt más, de mit ér?

nekem melette is te kellettél,

hasztalanul időt pazaroltam rád,

könnyes szemmel vártam a csodát.


s lehullott a köd, megjelent egy felhő,

mi a rózsaszín fátyolon merőben túlnő.

s mikor a felhő elment, én is tisztán láttam,

szívedre azóta többet sose vártam.


de több vagy még, mint emlék,

álmodtam is veled,

kívántam, bár szívedbe félnék,

hittem, de már nem merek.


Megingott a hitem, vele a remény,

a vágyódás, az élet bizony nagyon kemény.

Veled alszom el, elmémben ott vagy még,

ha már nem is kellesz, tudd, több vagy, mint emlék.

astefi•  2009. március 29. 12:22

rövid

Bármit érzek, bármi fáj, túl kell lépnem, mert a boldogságban nincs határ