arkhe blogja

csak úgy jön. amikor már végképp nem számolsz rá. vagy azt hiszed, hogy már olyan dolog veled soha többet . nem kopogtat, nem kéredzkedik, mit sem törődik veled. csak úgy beállít és pofán vág. mit képzeltél? nélkülem akarod az életedet? úgy élni, hogy nélkülem?! én vagyok az ÉRZÉS. engem nem lehet csakúgy "nemakarni".

igen, az történik, hogy egyszer csak hiányozni kezd. hogy mikor hasít beléd ez az érzés, nem tudod felidézni. csak valami hiány keletkezik a lelkedben.... az a valami, amit már nem illene érezned. rég elfeledted, évek sőt talán évtizedek telt el a HIÁNY nélkül... vagy csak úgy képzeled...

nem, azt nem lehet AKARNI, hogy ne legyen. hogy azt mondod - menj el, mert ez már volt egyszer és többször nekem nem kell. mert ott azon a napon, abban a pillanatban már benne volt minden. nem ismételhető. és nekem az pont elég. mert hozzászoktam, már kitanultam, hogy milyen vele. én már elfáradtam.

de ez nem is ugyanolyan,  más...nagyon eltér. szebb és fájdalmasabb.