aritMus blogja

- Kerek leszek!
- mondta az élet körülöttem.
Nem lenne baj, ha nem elöttem-mögöttem
tenne ilyen kijelentést, hanem halmazként tartalmazna engem,
vagy én ölelném őt körül, s végre belülről látnám, amit kívülről nevetve
szemlélnek egyesek, kik szerint inkább szögletes mint kerek ez a szerkezet.
- Kerek leszek! - mondta megint, de már valahogy belülről víszhangzott szava.
Talán mert a gömbölység hajlította épp a szakaszokat, a bennem lévő vonalakat.
- Kerek leszek! Érzed ahogy egyre csak dagadok? Formás idomok kerekednek belém!
Mint lufi szállok mindjárt bárányfelhők napsütötte szivárványos, habcsókos köpenyén!
- Egyre vígabb lett az élet, egyre gömbölyűbb, egyre jobban repkedett vigyorgó fejem körül.
De hiszen ez nem az én halmazom! Hiszen most felettem száll kedves élet magzatom!
- Kerek vagyok! Kerek vagyok! - kiabál, de egyre-egyre jobban fejem fölé száll.
Eltűnik a bégető kék ég mögött, a szivárvány színes-pettyesre festi őt,
messze-messze szállt, engem itt hagyva még visszakiált:
- Élj boldogul nélkülem ha tudsz!
 A legrosszab
ha magadnak hazudsz!
S a távoli távol peremén,
hol már szememmel nem láthattam őt,
nagy durranások között, kiadta az összes levegőt!
s
s
s
s
 s
 s
s
s
 s
s

... engemet még agyon se lehet ütni!
... szeretem az életet magát!
... imádom ha szerethetek!
... imádok imádottnak lenni!
... imádok enni!
ízlelni Téged!

még jó, hogy a falat előtt jól befűszereztelek!

... érzed?
Mindjárt együtt eszünk meg Téged!

Éget.

1
TUDATBAN
ÁGYBAN
REM​ÉNYTELJES
SZERELEM

fura mennyire rapszódikus tudok lenni
fura mennyire következetes
fura mennyi mindent akarok
fura mennyire mindez nem érdekes

fura mennyi-mennyi minden fáj
fura mennyi-mennyivel több az ami szép
fura mennyire szeretem

ha kezem kezedbe tehetem...

A
ma
nem
csak a
mának,
hanem a
tegnapnak
s a holnapnak
is leképezése ha
éppen nem folytatnak
benned gondolatok mást,
valami Földön túli látomást,
melyet ha időben megragadsz,
az asztalra kézzel foghatóan leraksz,
nos csak akkor lehetsz elismert a népnek,
s jól megfelelhetsz okosabb mások ítéletének,
de ha látomásod más látás marad a tömegeknek,
s nem értenek túli világodhoz, ma-holnap álmaidhoz,
akkor nem ékes lesz néked az itt lét, de lék ez létedben,
hasító kellék, súlyos nehezék, lehúzó béklyó, ismeretlen bolygó.
De vedd fel azt az éket, rakd talpad alá, legyen támaszték, választék!
Nevess rajta vagy húzd magadhoz ha kell! Hidd el szíved könnyebben múlik el!.....