Verset írok...

ariamta• 2015. március 28. 14:10

Elkap a hév, és én csak egyre írok,

Röpülnek a betűk, szállnak a mondatok,

Úgy érzem, magammal én már nem bírok,

Rímek, gondolatomba behatoltatok.

Előttem peregnek a ritmusos sorok,

Soha nem használt furcsa gondolatok,

Kattog a billentyű, a monitor villog,

Agyamba, szívembe beég, mint billog.

És írom, csak írom egyre gyorsabban,

Ujjaimban a ritmus nagyokat dobban,

Szerteágazik kusza gondolatom,

Még ezt a sort, csak még ezt, mondogatom.

S aztán vége, elkészül az újabb mű,

Egy vers, mi áttetsző, tiszta, gyöngyházfényű,

S mikor a bódulatból magam kivívtam,

Csak néztem, és nem hittem. Ezt én írtam?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. március 29. 22:54

Nagyon jó! A vers- születés fázisai abszolút hitlesen:) Látszik, hogy nem az elsőt írod...:)

ariamta2015. március 29. 22:53

@azuur: Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Látogass meg többször!

ariamta2015. március 29. 22:52

ariamta2015. március 29. 22:52

@Kicsikinga: Drága Kingácska, köszönöm! Szeretettel ölellek!

ariamta2015. március 29. 22:52

@Balint007: Azt hiszem, akit megcsapott egyszer a versírás szele, hasonlókat érezhet. Köszönöm a véleményed!

Balint0072015. március 29. 22:32

Hát te se panaszkodhatsz :) Mert: ez meg nekem tetszik. Át tudom érezni az érzést :D

azuur2015. március 28. 17:09

Nagyon tetszik és nem csak ez,
beleolvastam a többi verseidbe is. :)

skary2015. március 28. 16:20

á dehogy :)

Kicsikinga2015. március 28. 14:20

Jaj, de aranyos!!