In memoriam...

ariamta•  2017. június 9. 09:31

még eleven az emlék, 

ahogy pipád füstje körülleng,

még eleven az emlék,

ahogy kedves hangod visszacseng,

még most is fáj az emlék,

s az elmém egyre azon töpreng...


miért?


még előttem mosolyod,

ahogy huncutul bokszolni hívsz,

még látom a mosolyod,

velem zsíros kenyér csatát vívsz,

s látom megtört mosolyod...

nem szólítasz, nem kérsz, már nem bírsz


miért?


többet már nem kérdezem,

csak csendben magamba zárkózom,

üres a tekintetem,

az emlékeimben sodródom,

nézd, arcom kezembe temetem,

pipafüst ül még árnyékodon,

tizennyolc évet voltál velem,

de ezt megköszönni tartozom.


2017. június 8.


Ezen a napon lenne édesapám 84 éves, de egy orvosi műhiba miatt már 44 éve nincs velünk.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2018. május 3. 13:26

Törölt hozzászólás.

ariamta2017. július 14. 13:15

@merleg66: Nagyon szépen köszönöm, kedves Gábor!

ariamta2017. július 14. 13:15

@Pflugerfefi: Nagyon szépen köszönöm!

ariamta2017. július 14. 13:14

@Mikijozsa: Köszönöm szépen. 44 év után még mindig fáj...

merleg662017. június 9. 22:41

Már olvastam ezt a versed Marika és akkor is most is bennem is fájó emléket szakított fel. Nagyon szép emlékezés. Szeretettel gratulálok.

Pflugerfefi2017. június 9. 10:26

Megérintő vers, megérintő emlékezés!

Mikijozsa2017. június 9. 09:32

szegény, isten nyugosztalja