Gyengéd szerelem

Csendben fogod megfáradt két kezem

hajam ősz tincseit egyengeted

mosoly bujkál ajkad körül, s nekem

e perc örökkévalóság veled.

Szemünk messze réved, emlékezünk

a forró, szerelmes éjszakákban

magadhoz öleltél, majd elégtünk 

a szerelmünk izzó parazsában.

Ó, Kedvesem, igaz szerelem volt

szenvedélyes, csillapíthatatlan

a vágy, mely rég karjaidba hajszolt

raboddá tett visszavonhatatlan.

S mint a zúgó folyó, mely partot ér

s szilaj hullámai csendesülnek

úgy csitul az izzó, vad szenvedély

ahogy vágyaink megszelídülnek.

Kezem kezedben, fejem válladon,

ősz tincseink közt pajkos szél kószál

csend van, s hallgatjuk ülve a padon

zizzen egy szél-hordta pókhálószál.

2016. október 21.

Magyarerő pályázatra (Szerelem, szeretet)