szívlakat

egyszer itt nyílt a szívlakat, 
hangosan kattant, azután megszakadt. 
ölelte a rácsot… fújta szél…
rég’ szerelemről dalt mesélt.

csak hullt rá az eső, 
kulcsa elveszett, 
rozsda marta
volt hogy szenvedett…

de volt egy perc…
egy pillanat…
szikra a szívben, 
mi megmaradt…

egy szó…
egy hang…
egy dobbanás, 
amikor nem kell már senki más.

szívbe sírt csók…érverés,
eltitkolt halálos tévedés,
a napba zuhanás, mi fényben fürdetett, 
és ragyogva fájt…néha égetett…

ölelte a rácsot…szívlakat…soha nem szabadult…rugója elszakadt…

https://youtu.be/E7vmWCgB5uQ