ariadnesweet blogja

álom a nyárvég,
szürke az árnyék,
holt falevélen
tél didereg.

csókízű reggel
ezernyi szeggel
tűzi a létbe
kék aurád.

lobban a lélek,
csillanó fények,
olvasztanak ma
tört szíveket.

el nem hitt végzet
sorsomba éget,
vibrál a légben,
vágy-amulett.

hangulat fátyol,
közel a távol,
hajnalba borzong
a szép kikelet.

Tudtok valamit Rozelláról? Miért nem látom?

ez csak egy casting, de szenved a lélek, nem kapja sosem a főszerepet.
mellékszereplő lapszélre írva, hó-tiszta szívvel, szép nem lehet.
nem látja senki, szikrázó lelkét, napfénybe olvadt…
…miért volna jó?
rosszba kövülten évek rohannak, marad a régi…
…és lehull a hó…
takarja szívét, nem hordja hírét…
…tépi szél…
megroggyant árnyék…
…néhány szó fáj még…
gyöngyöket őriz…
… jégvirág…
semminek látszik, szívekkel játszik, egy percnyi szépség…
…hitte él…
tavaszba szédül, mire is várna?
megfakult pillanat felizzó árnya,
rózsaszín casting,.. 
…semmi más…
szív pitvarában megannyi vágy van, forog az élet, 
…folytatás…
…és egyszer ott lesz…
… a nagy nézőtéren,élete filmje majd lepereg.
igazgyöngyöket hord szép szívében…nap felé serdül…
…kikelet…