álmodik a hold

fényes ma a hold, s az éj milyen sötét!

fátyol takarja el a vágyak fellegét. 
fáradtan teríti felhő-köntösét,

…és álmodja újra régi kedvesét…

szerelmet álmodik, és életet, 
és álmodik törvényt, torz ítéletet, 
mely’ összetör, kifoszt, és mindent elvehet.

álmodnak az árnyak, és álmodik a hold. 
álmodtam egy férfit, de nem tudom ki volt. 
árnyék teríti rám bánat-köntösét, 
és álmodom újra a hazug szép mesét.

esőt hord az éjjel, szórja permetét, 
a tegnapi álmok csalt ígéretét, 
de megkérte az ősz már a csalfa nyár kezét.

álmodik a hold még, és zokog most az ég, 
csendes éji zápor könnyét szórja szét,

…mint aki álmodja régi kedvesét…