Tíz éve már....

Ma tíz éve hagyott itt minket örökre Édesapa egy havas téli éjszakán három hét aggodalom, rettegés után.

Az ő halálával kezdetét vette életünk tragikus szakasza, ami tele volt fájdalommal veszteséggel. Sorba távoztak, kik szívünkhöz oly közel álltak. Elsőnek követte Édesanya, majd nagybácsik, nagynénik után drága Férjem.

A mai nap viszont Édesapáé, Rá emlékezünk, érte lobog a gyertya és az ő szeretete, törődése kísér minket utunkon.

Férjem búcsúversével emlékezem meg  mindnyájunk felejthetetlen Papájáról, kitől mindig jutott számunkra mosoly, odafigyelés, higgadt, bölcs tanács.

Baktai Faragó József

TOMBOL A TÉL
(Földi György emlékére)

Január tizenhetedike van.
A Hűvösvölgy elején a Diós árokban is
tengerként tombol a tél.
Most már hiányoddal jön
havas hajával a tavasz.
Nyolcvanhét év súlyát sajgó válladon
vonszolva cipelted.
Rajtad is átgázolt minden borzalmaival
a huszadik század.
Ötven évig Óbudán
a Duna partján éltél, de Te ízig-vérig
kispesti maradtál.
Voltál vasutas s voltál műszerész,
most már az idők végezetéig szerelsz
az angyalok ácsolta
műszerészek asztalán.
Hamvad örökre
az ódon Óbudai temetőben nyugszik.
Hiányoddal botladozva megyünk urnádhoz
úttalan-utakon,
szebbnél-szebb virágokkal zarándokolunk
Hozzád.

Óbuda, 2003. január 17.- február 4.