Szüleim emlékére

arany52•  2009. február 22. 16:21

Baktai Faragó József

TOMBOL A TÉL
Földi György emlékére

Január tízenhetedike van.
A Hűvösvölgy elején a Diósárokban is
tengerként tombol a tél.
Most már hiányoddal jön,
havas hajával a tavasz.
Nyolcvanhét év súlyát sajgó válladon,
vonszolva cipelted.
Rajtad is átgázolt minden borzalmaival
a huszadik század.
Ötven évig Óbudán,
a Duna partján éltél, de Te ízzig-vérig
kispesti maradtál.
Voltál vasutas s voltál műszerész,
most már az idők végezetéig szerelsz-
az angyalok ácsolta
műszerészek asztalán.
Hamvad örökre -
az ódon Óbudai temetőben nyugszik.
Hiányoddal botladozva megyünk urnádhoz -
úttalan-utakon,
szebbnél-szebb virágokkal zarndokolunk.

Óbuda, 2003. január17 - február 4.



TAVASZI ÉG ALATT
Millmann Ibolya emlékére

Te is elmentél,
"a minden élők útján."
Hiányoddal botladozunk -
a tavaszi ég alatt.
Utad végén csonkig égtek
a viasz-szoknyás gyertyáid.
Az itt maradt parázsló hamuból
felszállt nyocvankettő,
fészeklakó tavaszi madár.
A madarak elvitték csőrükben
maradék tested az angyalokhoz.
Magunkra hagytál minket,
tetőtől-talpig gyászban,
e fágylas ég alatt.
A Te halálod is
egy végtelen filmszakadás -
a behavazott képernyőink előtt.
Utánamentél párját kereső
karcsú madárként férjednek az égi mezők
örökös műszerészének.
Leszegett fővel
zarándokolunk az ódon Óbudai temetőbe.
Roskadozva állunk
sírotok süppedő kápolnája előtt,
erőt gyűjtve a mi Urunktól,
magunkban imát mormolva a Ti
örök nyugalmatokért.

Óbuda, 2003. április 2 - április 28.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!