Mese a Kerek erdőről és a fivérekről

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, de talán még az Üveghegyen is túl, volt egy nagy Kerek erdő. Itt élt három fivér. Még gyerekkorukban kerültek az erdőbe, mikor eltévedtek. Édesanyjuk vásárba ment, és mondta a fiúknak:
- amíg meg nem jövök, maradjatok otthon, ne menjetek sehová! Sietek haza.
A fiúk kalandvágyok voltak, és kisurrantak a apró házból. Elmentek a Kerek erdőbe, hogy a fák között bújocskázzanak, de haza már nem találtak.
Ez az erdő arról volt híres, hogy itt az állatok nem bántották egymást, róka a nyúlnak, oroszlán az őznek jó barátja volt.
Az erdő szeretettel fogadta a három fivért is, bársonyos fű volt az ágyuk, moha a párnájuk, csillagos ég a takarójuk, és az összes állat a barátjuk. Így éldegéltek szerény boldogságban, míg fel nem nőttek.
Akkor azt mondták a fiúk:
- szép,szép a természet, de már erősek vagyunk, építsünk egy nagy várat!
A gondolatot tett követte, és fából, kőből nekiálltak várat építeni. Segített nekik a medve, a farkas, de még a csiga-biga is hozott egy-egy fűszálat.
Méhecske aranyló mézét, nyúlacska ropogós, frissen szedett sárgarépáját ajánlotta fel a dolgozóknak.
Egy fertály év alatt kész is lett a vár, tornyai a csillagokig értek, és mint kislányok kék szalagja , ölelte a patak körbe. Látogatták az erdő állatai, és a vándorok is itt pihentek meg. El is nevezték Barátság várának.
Ha Te is arra jársz kicsi fiú, kicsi leány, nézzél be a várba. Kapsz frissen fejt tejet, hozzá illatos, vajas kenyeret áfonyával, és megsimogathatod a szelíd állatokat.