Ködbe veszett évek

arany52•  2018. augusztus 1. 16:10

Szemem reflektor fényében
látom a ködbe veszett éveket,...
táncolnak előttem rejtelmes emlékek.

Rácsos gyerekágy, piros lánchinta, puha rongybabák,
kergetőző gyerekek, simogató kezű nagypapák.
Kavicson nyikorog a tricigli kereke,
és ragacsos kezemben a diákcseme.

Dunában horgászbot leng halra várva,
és homokozóban épül a királyok vára.
Kék vonalas füzetben csáré betűk dőlnek,
és a lap alján a piros pontok nőnek.

Első randevúk, lopott csókok íze számban,
és forró nyári napon egy barna fiúval nászban.
Ölelő babakar, és lecsüngő fáradt szülő kezek,
kint a temetőben a sírhalmok nőnek.

Múlt dalát éneklő, hervadó őszben,
mind itt vagytok szürke ködruhát öltve.
Meneteltek egyre a messzi távolba - karöltve.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2018. augusztus 2. 07:00

a múlt mégis él

BakosErika2018. augusztus 2. 06:22

Szépen emlékezel.
Szeretettel olvastalak.

arany522018. augusztus 1. 22:07

Köszönöm

Törölt tag2018. augusztus 1. 19:31

Törölt hozzászólás.