Arany blogja

A gyöngék imája 

Jó Uram, aki egyként letekintesz 

bogárra, hegyre, völgyre, 

virágra, főre, szétmáló

göröngyre, - 

Te tudod jól, hogy nem vagyok

gonosz 

csak nagyon-nagyon gyönge. 

Mert pókháló és köd a szív, 

selyemszőttes az álom, 

pehelykönnyű és szinte-szinte

semmi 

s én erőtlen kezem 

még azt sem tudja Hozzádig

emelni. 

De azért vágyaim ne dobáld a

sárba, 

ami az Óceánnak 

legdrágább, legkönnyesebb

gyöngye! 

Hiszen tudod, hogy nem vagyok

gonosz 

csak gyönge, nagyon gyönge. 

Túl minden viccen, a fényszóró körében, 
bezárult testtel ülsz szomorúan, 
mint akit itt hagyott az élet középen, 
úgy kérded magadtól: Mégis mi van? 

Arcodon egyetlen elárvult könnycseppel, 
tépelődsz: halk volt, vagy rövid a dal? 
- Ki mondja meg, milyen grimasszal álljon fel, 
kinek a jobb sorsa, mindenképp bal? 
(N. Horváth Péter: Túl minden viccen) 

Bejártam a Gyehenna táját, 
tüzes, kénköves poklok lángja égetett, 
izzó kohóban perzselődtem, 
így nyertem darabka életet. 

Gyehenna táján nincs szivárvány, 
nincs napsugár, fény, öröm, remény, 
komor, bús vándor, ki erre jár, 
elhagyja minda szép remény. 

Gyehennatájt az élet sorvad, 
túlsó partokhoz jár közel, 
semmi nem hív, nincs aki várna, 
tárt karral a halál vár, ölel. 

Megjártam a Gyehenna táját, 
komor, kietlen, bús világ - 
és mégis termett kopár partjain 
számora halvány kis virág - élet-virág. 
(Gajárszky Magdolna)

Ki keresztet hordott 
mindenkiért: 
A földön igazságot 
nem igért! 
A földön a föld 
törvényét keresd, 
A földön egy a törvény: 
a kereszt! 

Kinek keresztje 
föl az égig ért: 
Az égben igazságot 
nem igért. 
Az égben ítél 
égi Szerelem: 
Az égi egy-törvény: 
a kegyelem. 
.... 

(Berda Mária: Törvény) 

A fájdalom lehurcolkodott a szívembe, 
s ott öröklakást kapott 
(Szép Ernő)