Arany blogja

Vers
arany52•  2009. február 22. 16:38

Ősz

Simon Katalin:
A falevél halála

Zizzenő falevél
Sápadtan földet ér.
A szél ölébe kapja,
Gyöngéden ringatja.

Aztán táncra kelnek,
Szédülten keringnek.
Pirul a falevél,
Fülébe súg a szél.

Ám a tánc véget ér,
Bohó az őszi szél...
Földre hull a levél,
Temetője a tél.

2008. november

arany52•  2009. február 22. 16:21

Szüleim emlékére

Baktai Faragó József

TOMBOL A TÉL
Földi György emlékére

Január tízenhetedike van.
A Hűvösvölgy elején a Diósárokban is
tengerként tombol a tél.
Most már hiányoddal jön,
havas hajával a tavasz.
Nyolcvanhét év súlyát sajgó válladon,
vonszolva cipelted.
Rajtad is átgázolt minden borzalmaival
a huszadik század.
Ötven évig Óbudán,
a Duna partján éltél, de Te ízzig-vérig
kispesti maradtál.
Voltál vasutas s voltál műszerész,
most már az idők végezetéig szerelsz-
az angyalok ácsolta
műszerészek asztalán.
Hamvad örökre -
az ódon Óbudai temetőben nyugszik.
Hiányoddal botladozva megyünk urnádhoz -
úttalan-utakon,
szebbnél-szebb virágokkal zarndokolunk.

Óbuda, 2003. január17 - február 4.



TAVASZI ÉG ALATT
Millmann Ibolya emlékére

Te is elmentél,
"a minden élők útján."
Hiányoddal botladozunk -
a tavaszi ég alatt.
Utad végén csonkig égtek
a viasz-szoknyás gyertyáid.
Az itt maradt parázsló hamuból
felszállt nyocvankettő,
fészeklakó tavaszi madár.
A madarak elvitték csőrükben
maradék tested az angyalokhoz.
Magunkra hagytál minket,
tetőtől-talpig gyászban,
e fágylas ég alatt.
A Te halálod is
egy végtelen filmszakadás -
a behavazott képernyőink előtt.
Utánamentél párját kereső
karcsú madárként férjednek az égi mezők
örökös műszerészének.
Leszegett fővel
zarándokolunk az ódon Óbudai temetőbe.
Roskadozva állunk
sírotok süppedő kápolnája előtt,
erőt gyűjtve a mi Urunktól,
magunkban imát mormolva a Ti
örök nyugalmatokért.

Óbuda, 2003. április 2 - április 28.

arany52•  2009. február 22. 16:20

Halottak napja

November másodikán

Gyertyák fényében
nyugvók
arcai.
Anyóka megy
koporsóval:
Szomorú -
fűzfaízű.
Sírok utánad
ANYÁM!
Sírok utánad
APÁM!
Gyertyát,
és virágot hoztam.

Baktai Fargó József

2008.

arany52•  2009. február 22. 16:01

2008. ősz

Ma semmi sincs, ma minden emlék,
Mi földre súlytott, lengve felszáll,
Sovány koró zörög a szélben,
és int a búcsúzó ökörnyál.

arany52•  2009. február 22. 16:00

Vigasz

Amikor elfogadod azt ami van,
minden pillanat a legjobb.
Ez a megvilágosodás.

Eckhart Tolle

 
1...616263
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom