Arany blogja
IrodalomMegjelenés
A Kláris irodalmi folyóirat legújabb számában két írásom is megjelent, egy nyári témájú vidám kis versem és egy rövid prózám, mely visszaemlékezés első babámra.
Szellő szárnyán
Sárgálnak a búzatáblák,
kósza szellő szalad hátán,
felkap a szél engem is,
száz határon elrepít.
Az álmaim vélem jönnek,
reményekkel kergetőznek
a gond elmarad mellőlem,
csak az öröm jön velem.
Szállok, mint a fergeteg,
nyomomban a fellegek.
Napnyugtával megpihenek,
egy kis ágra ereszkedek.
A szívem elcsendesül
és a nap is éjre dűl.
Lencsi baba, Te kedves
Ma a nőies, formás Barbi babák korában nem is tudom emlékszik-e még valaki a Lencsi babákra, ezekre a kedves, rongyból készült, esetlen kis figurákra, melyek az 50-es évek kislányainak kedvence volt.
Nem volt szép, nem volt formás, mégis annyira lehetett szeretni. Puha, meleg kis testével, egyszerű ruhájával, mely nem is volt levehető, és kerek , rózsás arcával, melyben mint a lencsék ültek a nagy szemek. Ezek a babák nem voltak méreg drágák, elérhetőek voltak minden kislány számára és meg is kapta szinte kivétel nélkül mindegyik. Apró lánykát abban az időben látni nem igen lehetett másként, mint egy - egy ilyen babácskával a karján.
Megkaptam én is az álmaim első Lencsi babáját. Tityegő-togyogos voltam akkortájt. Hordtam, húztam szerzeményem magammal mindenhová. Követett kádba, homokozóba, jött velem sárba - hóba. El lehetett képzelni, hogy milyen állapotba került szegénykém, hiszen rongyból készült, nem lehetett könnyen mosni, tisztán tartani.
Restellték is szüleim hogy egy ilyen maszatos játékot ölelgetek és hordok magammal. Mikor már tarthatatlannak találták, megvették a következő babát. Szép volt, új volt, repültem felé és mint őszinte, szókimondó gyerek, rögtön rátapintottam a lényegre és elneveztem Tiszta babának. Egy ideig Tiszta baba volt a kedvenc. Büszkélkedtem vele pajtásaimnak, mutogattam az új ajándékot, ágyban vele aludtam el, neki súgtam el titkaimat - legalább is egy ideig.
Aztán olyan véletlen-készakarva ottfelejtettem valahol, mert nem ő volt mégse a kedvenc, az első , az igazi. S előkerült a régi Piszkos baba, megkopottan, félszemmel, csáréra álló fejjel és szüleim csendes beletörődésével végig kísérte gyermekkorom.
Mert ilyenek vagyunk mi gyerekként is, felnőttként is, lehet az első rongyos-foltos-hibás, mégis ő a legszebb - babában, emberben, szeretetben, szerelemben.
Emlékezés Baktai Faragó József költőre
A Montázs Magazin Íróklub rovatában Nagy L. Éva készített velem egy visszaemlékezést férjemre, melyet néhány versével és régi képekkel illusztráltam.
Férjem életének és költői munkájának bemutatása után egy vers erejéig én is bemutatkozom a cikkben, mely itt olvasható:
Emlékezzünk Baktai Faragó Józsefre, a költőre -
Beszélgetőpartnerem Faragó Aranka
Örömmel veszem, ha visszautaztok velem kicsit az időben és elolvassátok férjem életútját, esetleg hozzászólásotokkal megtiszteltek.
Költészet napi ünnepség a Krúdy körben
Ma este tartotta a Krúdy Gyula Irodalmi Kör Költészet napi ünnepségét.
Mivel lányomnak munkahelyi összejövetele volt , kísérőm férjem unokahúga volt.
Az ünnepség Knáb Lászlóra és Lelkes Péterre való visszaemlékezéssel kezdődött, majd a Kláris díjazottak - többek között az én nevemet is - olvasták fel.
Ezután a tagok felolvastak egy-egy verset.
Mivel férjem halálának évfordulója lesz pár nap múlva, ezért én egy hozzá írott versemet szavaltam el.
Az ünnepség bensőséges, szép volt és mint tagok , mint vendégek nagy létszámmal vettek rajta részt.
Méltó ünnepsége volt a Költészetnek.
Krúdy est
Szeretet adta "keddi kalács" és társai
Ó hányan emlékezünk még a foszlós édes keddi kalács ízére, mely már csak nekünk apró gyerekeknek volt félre téve szerető anyai kezektől. Mikor már a felnőtteknek morzsák se maradtak a vasárnapi sütésből - hiszen kalács hétköznap soha, csak hétvégén került az asztalra - nekünk gyerekeknek az uzsonna kávéhoz előkerült kedden a legszebb közepe. Kockás, frissen mosott ruhába lett tekergetve és konyha kredenc mélyén várt ránk kedden, ízével adva azt a kiváltságot, hogy mikor a felnőttek hétfőn már a kalács végét is beletördelték a tejes kávéba, minket még a legszebb része hívogat. Jobb volt ez a frissen sültnél, hiszen a szeretet tette édessé, különlegessé, még ha kicsit meg is száradt.
Hasonló képen jelképezte az apai törődést a madár látta kenyér, melyet a család férfi tagjai vittek a földekre, vagy a gyárba tízóraira vagy ebéd helyet. Ebből a kenyérből, mely sokszor nem is kenyér volt, hanem a csomagolt étel egy-egy finomabb darabja, hoztak vissza este valamit az apák, adván a gyereknek, hogy ez madárlátta. Rossz evő, vézna gyermek voltam, de a "madárlátta kenyér", melyet Apuka csak nekem hagyott meg, még az én étvágyamat is előcsalogatta és büszkén tördeltem a finom sonkás szendvicset, vagy a vállalati büfében vett szelet csokoládét, mely ha nem is kenyér, de feltétlenül madárlátta volt.
A kenyér, az ünnepi kalács jelentősége talán már ki is ment a divatból, de míg szülők élnek a földön, addig lesz "keddi kalács", lesz "madárlátta kenyér", melyet a múlhatatlan szülői szeretet csomagol be gyermekének, bár lehet hogy ez a kenyér egy szelet pizza, vagy hamburger képében kerül elő a divatos sporttáskából.
megjelenés
Megjelent a Kláris antológia '12-es száma, melyben 133 alkotó szerepel verssel, prózával, festményekkel, grafikával.
Az Uránusz Kiadó által megjelentetett antológia szép külsővel és értékes belső tartalommal jelentkezett immár 18. éve. Versek, műfordítások, prózák, tanulmányok, esszék, és gyönyörű festmények, grafikák között lehet szemezgetni.
Örömömre én is szerepelhetek a kötetben egy verssel, melyet férjemmel közös 30 év emlékére írtam.
B. FARAGÓ ARANKA
HARMINC TAVASZ
Tavaszi napfény
játszott a Dunán,
mikor életembe
betoppantál
fiatalos lendülettel.
A fekete ruhás
bajai gyors hozott
vasárnap minden hajnalán.
Jöttél hónod alatt
kéziratokkal,
vágyakkal és
megíratlan versekkel,
három évtizedet átívelô
"csonthéjas szerelemmel".
Táskányi reménnyel
jártad végig
verseid csillagösvényét,
míg egy tavaszi alkony
visszavett tôlem.
Vitte a bent rekedt
gondolatokat,
a még papírért síró
verssorokat,
vitte ölelô két karod,
és szemed simogató
bársonyát.
- S a tavasz meglopott
örökre.