Arany blogja

Drága Józsikám ma fél éve ment el oda, ahol már az időt nem számolják. Csak mi számoljuk fájdalmasan a napokat, hogy már mennyi idő telt el nélküle. 
A Gyertyafény keringővel emlékezünk ma rá és érte égnek a gyertyák. 

http://www.youtube.com/watch?v=68VeJnS8OMk&feature=player_embedded

Drága Férjem ma öt hónapja távozott. 
Hiányát mindennap érezzük, de gondolatban örökké velünk van. Nincs nap, nincs óra, hogy valamiért nem említenénk, ne idéznénk fel egy-egy emlékfoszlányt, tettét, szokásait, szófordulatait, közös életünk cserepeit. 

Legujabb megjelent versével a Krízis-sel emlékezem meg róla, hiszen egyik legjellemzőbb ez volt rá - az írás, a másik az odaadó szeretete.

http://kepkezelo.com/images/k1lrir11ct8lvaps4z.jpg

A szeretetben nincs felejtés.
Ezért megrendítő, ha elveszíted azt,
akit szerettél:
a halál olyasmit kér tőled,
ami lehetetlen -
hogy felejtsd el,
akivel egy vagy.
Soha senki nem tudta ezt megtenni,
vagy ha igen,
nem szeretett igazán.
(Müller Péter) 

 http://www.youtube.com/watch?v=yJDg23F7CMc

Drága Józsikám ma négy hónapja hagyott itt minket örökre, de nincs nap, nincs óra, hogy ne gondolnánk rá. 
Emléke örökre velünk él és hiánya, az űr is, amit maga után hagyott. 
Szép volt együtt és most könyörtelenül fájdalmas nélküle. 
Igyekszünk kialakítani egy új életformát, vinni tovább az életet, végezni a rutinfeladatokat, és fenttartani emlékét, költészetét egyre több helyre eljuttatni. 

~*~~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

"Legyen Néked áldott a föld,

és nékünk könnyű az emlékezés"

Ezekkel a szavakkal búcsúztál halottaidtól,

és most úgyanezekkel a szavakkal

búcsúzunk Tőled

Feleséged és Lánykád

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~~*  

Ma három hónapja távozott Drága Férjem. 
Három hónap, ez már negyed év. 

Elkezdünk években mérni, pedig mintha most történt volna. 

Még mindig nem tudom elhinni - elfogadni. 
Ha megszólal a csengő, zörren a kulcs - összerezzenek. Fülemben cseng hangja, hallom nevetését, használom szavajárását. 

Az mondják, hogy a fájdalmat enyhíti az idő. 
Nem hiszem, csak jönnek ujabb gondok, feladatok és arra kell figyelni, azokat kell megoldani. Ilyenkor picit háttérbe kerül a fájdalom. 
De belül úgyanúgy fáj, mi pedig megtanulunk ezzel a fájdalommal élni, mosolyogni és ha nem bodognak, de időnként elégedetnek lenni.