Arany blogja

Gyász
arany52•  2012. október 31. 11:16

Halottak napja


Baktai Faragó József
NOVEMBER MÁSODIKÁN


Gyertyák fényében
nyugvók
arcai.
Anyóka megy
koporsóval: -
Szomorú-
fűzfa-ízű.
Sírok utánad
ANYÁM!
Sírok utánad
APÁM!
Gyászoló
gyertyákat
s virágokat hoztam.  

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

B. Faragó Aranka
Temető


Imbolygó lángok fényében
járom a fázós temetőt,
hol fekszenek elárvult szeretők.
Minden keresztnél egy álom elveszett,
minden sírhatnál valaki szenvedett.  
Mindenki hagyott árvát és kesergőt,
családot, gyereket, özvegyet, merengőt.
Minden szál krizantém sirat egy lelket,
minden gyertyafényben
egy könnycsepp remeg.
Minden sírdombnál magunkat siratjuk,
halandó létünket, veszendő álmunk.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*


arany52•  2012. június 6. 10:17

Üzenet a távolba

Drága Józsikám!

Peregnek a napok, melyekből hónapok, évek lettek. A harmadik nyárnak indulunk neki nélküled. 
A nappalok eltelnek a szokásos gondokkal, de még minden éjjel rólad álmodom.

Már beletörödtöm a magányba, abban, hogy nincs segítség a problémákban és nincs kivel megosztani az örömöket. Jó ideje nem lesem az ajtót, mikor csörren kulcsod a zárban, nem rezzenek össze a mobil telefon csengőjére, s kezembe  csak akkor veszem, ha este a rajta levő képedtől búcsúzom.

Még hallom a hangod, verssoraid füleben dübörögnek, de élni már tanulok nélküled, élni egy olyan életet, melyben a Te emléked örökké velem lesz.

Nyár nélküled   

Izzó napfény játszik,
a
csillogó Dunán,
csikorog a szentendrei
Hév ablakunk alatt.
A szoba fülledt homályában
pergetem könyved
albatosz-fehér lapjait.
Ismerôs szavak,
képek, hasonlatok
csengenek fülembe.
Ülök a gép elôtt,
és kopogtatom versed
feledhetetlen sorait.
Minden olyan, mint régen,
és mégis, mégis mennyire más.
Egy félmosoly, egy érintés,
szurok szemed pillantása.
Elmaradt emlékek, tájak,
- az elrepült ifjúság.
Forróságban is fázva
húzom
össze
kabátom szárnyát.
Bennem már az ôsz didereg,

és véled együtt búcsúzik a nyár.

Emlékhely

arany52•  2012. április 13. 23:27

Ma két éve mentél el....



Drága Jóskám, ma két éve mentél el, s most nem akarok sírni, emlékezni szeretnék az elmúlt harminc évre, mit együtt jártunk végig. A szép emlékeket szeretném elővarázsolni, mert ez voltál Te, s nem a bánat, a fájdalom. Nem bírtad látni a  könnyeket, főleg nem, ha érted, ha miattad hullottak. Inkább mosolyt szerettél csalni az ajkunkra. 
Ezért a könnyemen át is mosolygok és ezzel a verssel emlékezem Rád, közös sorsunkra, megismerkedésünkre, vasárnapi jöttödre a Baja-Sárbogárdi vonattal, a szép, de sokszor embert próbáló évekre, gyermeknevelésre, betegápolásra, s a búcsúra, ami tudjuk nem örök, mert találkoznunk kell majd egykor...., valahol.....
 

Harminc tavasz

Tavaszi napfény
játszott a Dunán,
mikor életembe
betoppantál
fiatalos lendülettel.
A fekete ruhás
bajai gyors hozott
vasárnap minden hajnalán.
Jöttél hónod alatt
kéziratokkal,
vágyakkal és
megíratlan versekkel,
három évtizedet átívelő
"csonthéjas szerelemmel".
Táskányi reménnyel
jártad vóégig
verseid csillagösvényét,
míg egy tavaszi alkony
visszavett tőlem.
Vitte a bent rekedt
gondolatokat,
a még papírért síró
verssorokat,
vitte ölelő két karod,
és szemed simogató
bársonyát.
- S a tavasz meglopott
örökre.

arany52•  2012. április 7. 20:51

Levél a Túlpartra

Drága Józsikám!

Megint eljött a Húsvét és megint Nélküled. 

Eszembe jut utolsó közös Húsvétunk, melyet annyira szerettél volna otthon tölteni, mégis visszakérezkedtél vasárnap a kórházba, mert nem bírtad már a fájdalmat elviselni.  S mi nem tudtunk rajtad segíteni, kevés volt a szeretetünk, az akarásunk, erősebb volt a betegség. Két infúzióval a karodban vittek, lányunk kísért és tudtam, hogy többé nem látlak. 

Azóta a Húsvét elvesztette minden varázsát, nekünk már csak a fájdalmat, a veszteséget jelenti. 


Józsikám nyugodj békében, mi a part innenső oldalán őrizzük örök álmodat és tudod...., ott messze is tudod, hogy nagyon szeretünk. 


 

arany52•  2012. január 17. 11:45

Édesapámra emlékezem

Drága Édesapám ma kilenc éve távozott örökre. Kilenc éve......Szinte hihetetlen, táltos csikóként szalad az idő szeretteink nélkül is, de emlékük nem fakítja. Még ma is várom, hogy megszólaljon a csengő és ott álljon az ajtóban az ő jellegzetes mosolyával és az elmaradhatatlan  parázsló cigarettával a kezében. 


Két verssel emlékezem Rá, egyiket Jóskám írta halálakor , a másikkal én tisztelgek emléke előtt.




Baktai Faragó József: TOMBOL A TÉL 

(Földi György emlékére) 


Január tizenhetedike van. 

A Hüvösvölgy elején a Diósárokban is 

tengerként tombol a tél. 

Most már hiányoddal jön 

havas hajával a tavasz. 

Nyolcvanhét év súlyát sajgó válladon 

vonszolva cipelted. 

Rajtad is átgázolt minden borzalmaival 

a huszadik század. 

Ötven évig Óbudán 

a Duna partján éltél, de Te ízik-vérig 

kispesti maradtál. 

Voltál vasutas s voltál műszerész, 

most már az idők végezetéig szerelsz 

az angyalok ácsolta 

műszerészek asztalán. 

Hamvad örökre 

az ódon Óbudai temetőben nyugszik. 

Hiányoddal botladozva megyünk urnádhoz 

úttalan-utakon, 

szebbnél-szebb virágokkal zarándokolunk 

Hozzád. 


Óbuda, 2003. január 17.


~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*


B. Faragó Aranka: Apám


Ôsz voltál 

és a szemed 

a múltba révedt. 

A mát nézted 

s tegnapot láttad. 

Évtizedek súlyát 

cipelted válladon 

s lelked már 

a messzeséget 

járta. 

Régi földutakon 

barangoltál, 

a múlt árnyait 

kutattad. 

Szemed tükrében 

gyermekkori emlékek, 

szívedben 87 évnek 

súlyát hordoztad.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom