Hét éve...

Ma hét éve távozott örökre Férjem.
Egy versemmel emlékezem Rá és soha nem múló szeretettel.

Elmentél...

Elmentél odaátra,
hol mindnyájunkra várnak
s magad után hagytad a hiányt,
hogy már csak a Hold
két szarva közt,
álmodhatok Terólad.
Azóta számon panasz terem,
mint gondozatlan kertben a dudva,
s rozsda verte, magtalan kalászként
ringanak a múló évek,
mint túlsúlyos bőröndöt,
cipelem görnyedten múltam.
Karcos szél cibálja kabátomat,
és kiszáradt Holt-tenger a holnap.
Korom égen sötét felhő
a fénylő napot takarja.