Házassági évforduló

Ma van a házassági évfordulónk és ilyenkor visszagondolok a harminc közösen töltött évre, mely fáj, hogy már csak emlék, de legalább szép , felejthetetlen emlék.

Megszegte az élet sorsom kenyerét,...
szürke ablakomon szemem semmibe néz.
Kócos álmaim rendezem sorba,
s emlékeim lehajlanak a porba.
Simogató kezed a semmibe vész,
hangod a távolból édes, mint a méz.
Mint fonalon a görcs,lelkemen csomó,
hiányod oly reménytelenül fojtogató.
A múltba hiába merengek vissza,
s arcom a megeredt, sós könnyt issza.
(Arid)