Életmorzsák c. könyvhöz egy újabb elbeszélés

arany52•  2011. július 27. 14:07

Taki - a ház kutyája

 

Taki, a korcs kutya a 30 - as évek elején került egy hegyoldali hat lakásos ház udvarába. Nem volt se szép, se kicsi, se nagy - olyan semmilyen kutya volt, mint általában a korcsok - de szemében a vágy a szeretetre, az emberhez való tartozásra. 

A házi úr fogadta be, de a házi úr kutyájából hamar a ház kutyája lett. Társadalmi hová tartozást figyelmen kívül hagyva, lelkesen loholt a házmesterék gyereke és a Tanácsos úr után is. Hamar belopta magát a lakók szívébe és mindenki igyekezett a maga módján kedveskedni neki. A gyerekek suttyomban az uzsonnájukat osztották meg vele, házi asszonyok a jó cubákokat lökték ki tányérjába. Öreg urak délutáni sétájukra vitték magukkal. Igyekezett is meghálálni a gondoskodást.  Lelkesen futott mindenki után. A hosszú hegyi útról elkísérte a dolgozni menőket és loholt a villamos mellett, mely vitte őket utukra. Gyerekeket várta az iskola előtt, abban a reményben, hogy délután közös játék vár rá. A morózus lakók kezdtek felengedni. Lett egy közös téma, mit csinál Taki, ki vállalja oltását, hogy szervezzék gondozását. Dicsekedtek ragaszkodásáról, lassan már verseny lett, kihez kötödik jobban az amúgy jelentéktelen kutya.Kalandjai körbejárták a környéket, hálás beszédtémát adva és addig is felfüggesztve az egymással acsarkodást. 

Így teltek az évek a lakok és a kutya békés együttélésével, míg nem eljött a háború. A lakók a ház szűk pincéjében húzódtak meg a légi támadások alatt, melyet Taki nagy pontossággal jelzett. Még jóval a légi riadó előtt nyüszített, kétségbeesetten szaladta körbe az udvart. Ilyenkor már keresték kis csomagjukat , hogy készüljenek a pince menedékébe. 

Nehéz idők jöttek emberre, állatra s bár az élelem nagy kincs lett, Takinak mindig jutott egy-egy jobb falat, tálja üresen nem állt, csak épen a pincében nem jutott neki hely s ez lett a kutya veszte. Egy eltévedt repesz sértette meg. Mire rátaláltak, már nem élt. 

Csendben elvitték egy üres telekre s még évekig állt a lakó nélküli kutyaház a rideg udvaron. Nem sok szó esett a történtekről, hisz gyászolt mindenki valakit, apát , testvért , szülőt. Ebben az időben a veszteség nagy volt. 

A következő években a kutya nélkül maradt ház visszavedlett azzá ami volt. Mind kevesebbet beszéltek egymással az ott lakók, jöttek a piszlicsáré viták, az ellenségeskedések, a felesleges irigység, pletykák. De néha-néha még felsejlett Taki alakja , előjött egy-egy emlék a közös kutyáról, szeretetéről, hűségéről és pár percre elmosolyodtak az emlékezők és végig futot rajtuk valami szeretet, valami melegség, valami együvé tartozás....

B. Faragó Aranka

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402011. július 27. 14:55

ezért dühöngök, ha hallom vagy olvasom, hogy bántják a kutyákat valahol...megkönnyeztem köszönöm!

skary2011. július 27. 14:39

wauu-waúú:)