Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy kisfiú - egy kislány a múltból
arany52 2018. január 23. 12:28
A múlt század közepén az óbudai gyerekek a Duna melletti nagy parkban nőttek fel. Ott játszottak együtt, fogócskáztak, labdáztak, homokvárat építettek, amíg a szülők a piros padokon ülve meghitt beszélgetésbe merültek. ...
Ide járt le a csendes, vékony, kicsit mindig szomorkás barna hajú kislány, apró termetű anyukájával naponta játszani.
Ugyanebben az időben hordta unokáját egy fejkendős nagymama is. A szolid fekete szemű kisfiú szintén egyedül ácsorgott, mindkét gyermek kicsit visszahúzódó, magányos egyke volt.
A mama és a nagymama viszont hamar összebarátkoztak, megtalálták a közös hangot és terelgették a két unatkozó gyermeket egymás mellé. Ha lassan is de feloldottak a kicsik és idővel igazi barátság szövődött köztük.
Biciklivel száguldoztak le a lejtőn, versenyt futottak a széllel és a lánchintán képzeletben az égig repültek.
Lejártak a folyóra pancsolni és fabotra cérnát kötve, lógatták a horgot a vízbe nagy hal reményében.
Az évszakok száguldtak, nyárra ősz jött, mikor a gesztenyét és makkot lehetett szedni, majd télen síklani szánkóval a lejtőn.
Barátságuk töretlen maradt, más pajtás nem jöhetett közéjük. Így futottak velük el az évek.
Már javában iskolások voltak, mikor a fiú eltűnt, nem jött többet a parkba nagymamával, kiről később kiderült hogy meghalt. A dolgozó szülők napközibe iratták a gyereket, hétvégén is kerülték a parkot, más programjaik voltak.
A lányka továbbra is a parkban gyerekeskedett, akadtak új barátok,huncut kisfiúk, babos szoknyás kislányok, de valahol mélyen a régi barátot nem feledte.
Kiskamasz korúak lettek, mikor véletlenül találkozott a fiú és lány. Lánykát anyuka kísérte sétálni, a fiú kezét szigorú kinézetű nagybácsi fogta erősen.
Jöttek az úton egymással szemben és egy pillanatra összeakadt tekintetük és felcsillant benne a megismerés, de nem szóltak egymáshoz, némán mentek tovább és vitték magukkal a ködbe veszett gyermekkor közös emlékeit