Az évek szaladnak...

arany52•  2019. február 9. 13:55




Az évek szaladnak,

a hiány megmarad,

már csak a sápadt Hold

csalóka két szarva közt,

álmodhatok Terólad.


Az élet pergő táncát,

csak egymagam járom,

s az eltűnt víg perceket,

mint széthullt rizsszemet,

tenyerembe már nem zárom.


Üszök-vert kalászként,

hajlok a nyári szélben,

eső tépte, vihar szaggatta,

foltos ruhám lelkem takarja,

égő sebem el ne vakarjam.


Oly felesleges már a tavasz,

mint vászon zsákon fényes lakat.

Nem terem nyár édes almát,

belevásik fogam vad húsába,

s számban a nyál keservé vált.



Izzó könnyek mossák arcom,

megfizettem kimért sarcom,

Köpönyegét az éj rám akasztja,

s képzeletben golgotás utunk,

a végtelenbe - együtt járjuk.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2019. február 9. 15:21

az élet él tovább

SzaipIstvanne2019. február 9. 14:26

Nagyon szomoru, de maga a vers nagyon-nagyon szep!

Kellemes hetveget kivanok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom