Bogentülle

Közelmúlt:
Oroszország 4 millió euró gyorssegélyt adott Izlandnak.
-Egy szép barátság kezdete.-mondta volt az izlandi elnök.
Közeljövő:
Putyin Cár kinézett a Fehér Ház ablakán. Figyelte a Nan Madol-ból hozatott köveken játszadozó,katari,dbai csöppségeket és az Alfa Centauri rendszerből származó eloroszosodott szaurida gyerekeket.
Wellness élményre vágyott és parádéra. Izlandra vágyott a Hotel Abramovicsba,Hveragedibe a Kék Lagúnákhoz,ahol bárcirkáló az Auróra.
Mekkorát vodkázott ott Horst Tapperral és Vigdis Finnbogadóttírral úgy hét éve..hmm..de haza kellett jönni.
Valami Európa Únió nevezetű társaság fegyveres csapatokat indított a grúz,oszét,csecsen fegyencgyarmatok felszabadításáért. Napalm,'oszt jól van.
Csak Svájcot kerülje el ez a kis csetepaté,az ugyanis Kaddhafi családi birtoka,megy Magyarországot;mert az egy fáin kis hely. Melegebb,mint Hveragerdi és termálvíz is van dögivel,meg wellness élmény is akad.
Magyarországra menjen II. Szíjjár To'Viktorhoz?
Vagy Alaszkába? Azt nem szeretem...gondolkodik-rossz emlékek...bár már gyarmat...Izland. Marad Izland.Kefláviki NATO bázis,ahol nemrég még a jenki tengerészgyalogosok parádéztak. Persze megvettem. Tengerészgyalogosokkal együtt.
A reykjavíki Perlan. Az jó pláza,tiszta Asgabat.
És Putyin Cár bezárta az ablakot.

Várok. Szaggat a szél,mint valami elfelejtett zászlót.D-day van. Dddidergek. Tűnődöm. Még két perc és jön. Mi? Hány perc a a halhatatlanság?. van e értelme az időnek?
Ha szét tudnék rúgni minden órát,akkor nem öregednék és itt állnék szupravezetőként?
Hány év az öröklét? Csak két perc,szétrúgott órák és e szél memoárja? D-day van,partra szálltam a koszlott valóságba.
haditervek nélkül. Örökre. Nincs értéke a két percnek.

Az angyalok meg akartak enni. Úgy érezték tűz illatom van,pörkölt hús;pokolszagú. Pedig csak egy disszidens angyal levetett ruhája izzadt rám. A karjaim viszont fehérek,akár a csontok amikor átölelik a rögöt.
Leszúrtak,kimértek,megfőztek,tányérjukba szedtek. megebédeltek belőlem.
De túl emberízű voltam,hiába fűszereztek démonok humuszával.
És a puttók epét hányva és fostosan menekültek a sztratoszféra irányába.

Zaj. Értéktelenség. És mégis milyen színű a való? Temporális küzdelmet folytatok. Téridő botox. Létpankráció. teszek Parsifalra. Az abc elsajátításához én igen is használom a mágiát. feketét,fehéret és főleg a vöröset. Szélső balos vagyok. most ne tessék ellapozni,nem politizálni akarok.
El akarom még mondani,hogy szublimálni szeretnék. Fénylénnyé lenni.
Egyszer láttam egy angol dokumentumfilmet. Tűzoltók találtak egy összeégett hajléktalant. Valószínű,hogy az elfogyasztott babtól és piától metángáz keletkezett a beleiben és lángra kapott,szinte felrobbant a fickó.
Kai-kai. Begyullad az ember.
Én inkább földkemencét ásnék. Vissza a gyökerekhez.
ha nem is sikerülne fénnyé válnom,legalább valamennyire a fotoszintézis részese lehetnék.

(kai-kai:melanéz szó,húsételt jelent napjainkban...de anno ezzel a szóval jelölték az emberevést is...)

A Vénuszon élő madár formájú algák hangtalanul fekszenek a világtenger alján. Nem beszélnek már,emésztőszervvé fejlesztették a hangszálaikat.Miután megszabadultak a beszéd terhétől,jobban meg tudták figyelni a víz hőmérsékletét és a planktonok ízvilágát. Aztán elfelejtettek olvasni is,mert a szemeiket is emésztőszervvé alakították át.Kirakták a lomtalanításba az össze könyvet,amit az alga formájú madarak elvittek magukkal. Megtanultak beszélni és olvasni. A madár formájú algák pedig hangtalanul röhögtek a világtenger fenekén. Emésztettek és kiválasztottak.