sounds & lifes

narnia•  2010. január 20. 10:50

Ki kicsoda a "poet" irodalomban

teszthétvége 2.

 

"Nem mind (A)rany, ami fénylik ....

éééééééés ....   nem minden fénylik ami arany "

/ dm. után szabadon /

 

Tanulságos hetet zártam. Ebben a blogban ez az utosló bejegyzés.

Ám aki olvasóm volt már tudja, nem tünök el nyomtalan. Csak átlépek, vissza saját "mesevilágomba" , a valódi nevemhez.És amint a főszerkesztőnek ideje engedi, ez a bolg is az adatlapomra kerül örök emlékül magamnak, és minden arrajárónak.

 Ki kicsoda? 

Irodalom ?

arany vagy Arany?

 

ki tudja, hol rejti az éj a "megbúvó csillagokat".

Aki először olvas, talán azt kérdi most, mi ez a "lőtüdő", hogy egy kedves szerzőtársat idézzek :) ; hát elmondom mi is.

Kíváncsi jószág az ember. Én most épp arra voltam, hogy feltűnik-e valakinek, hogy aki ezt a blogot írja, az talán én vagyok. Én ... mármint narnia :) mert sokan ismertek  az oldalon, mivel már "régi motoros" vagyok itt.Az ember nem tud kibújni a saját bőréből .... mondják az öregek, én megpróbáltam. Kicsit jobbrahelyeződtek a soraim, Kicsit mondatokba szedtem őket , de semmi másban nem változtam. Fórumoztam, zenéket linkeltem nyakra-főre, ( pedig ez irodalmi portál lenne :( :-) vagymiaszösz, és az új belépők nem igazán a mindenhovázenétlinkelek -ről feltűnőek) 

Már ha feltünnek valakinek. :((

Na pont ezért volt tanulságos ez a hét számomra is. Kedvelem böngészni hajnalonta a frissen felkerült verseket, főleg a már "figyelővel" megtiszteltekét , de sokat vendégeskedem a "Figyelemre várók " közt is. ÉRDEMES!

és legyen ez tanulság mindőnknek, itt is érdemes., a blogokban is.

 

és mindenütt ...

 

FIGYELJÜNK EGYMÁSRA !

 

a.

 vagy pontosítva : narnia

 

Anonim MC - Névtelenül

 

narnia•  2010. január 19. 08:02

ugyanaz

narnia•  2010. január 18. 12:24

ne sírj

hideg van ítt

 

összébhúzom  magamon a létezést

s csak figyelem a villódzó árnyakat előttem a falon

apró tappancsok neszeznek a bádogereszen  - esik? -

az ablakon nem látni se ki ,se be

- a párától -, ám egy pillanat

 is elhozhatja  a fényt

a nap sugara símít ... vagy te szóltál? 

- Ne sírj !

 

Guns N' Roses - Don't Cry

narnia•  2010. január 17. 19:39

hitetlen hitem

 hitteli ateista

 

ateista? ...  igen az vagyok
nekem ne papoljon senki
holnapot
nekem ne üvöltsön
fes(l)tett szent a falról
múltképi bűnöket sorolva
 
mert úgyis
folyvást magam vakarom ki
magam a sz...ból, már régóta
konfirmáltam pedig
- gyermek voltam igaz -
ám azóta hitem kegyetlen, szófogadatlan,
értetlen kamasz
Isten ...
eddig nem nyújtja le felém a kezét
meglehet
túl magas a keresztfa
vagy víz alatt az Ararát
vagy hallótávolon kívül sodorta a szél
Dávid csillagát
s Allahnak túl nyugati a szavam
nem tehetek róla
zagyva a világ Babilon óta
érthetetlen nyelven imákat susogni
na én nem, sosem teszem

emelem a szemem én is az égre
de segítséget onnan csak
szívemmel kértem
s ha adta, adta
ha nem, elestem
s vonszolom mit vállamra tett a születés
 - saját keresztem
 

 

 

 Jézus Krizstus szupersztár - Gethsemane

 

 

 

narnia•  2010. január 17. 15:39

estimese

Minden pillanat egyre mélyebbre mart a szívébe. Amint fogytak a kilóméterek, ő úgy lett egyre csendesebb.Az út komoran adagolta elé a már ismert városok imbolygón szikrázó fényeit.Nemrég még nevetett. Poénkodott, a vele együtt utazóval,de idővel elcsendesült.

- Fáradt vagy? Vezessek én? - kérdezte a hátsó ülésről a férfi.

- Nem, nem. Aludj. Jól vagyok.Aludj kicsit. Majd én vezetek.

Fekete volt az éjszaka.Fújt kinn a szél. Érezni lehetett, mert tartani kellett a kormányt , főleg a kanyarokban. A faágak deres ujjaikkal nyúltak az autó felé, mintha el akarnák emelni az úttestről, fel a fellegek közé. Hosszú némaság leple zuhant akkor rájuk. Hallatszott a csendben, amint a férfi a hátsó ülésen ütemesen és egyenletesen veszi a levegőt.

- Alszik. Legalább pihen. - gondolta a nő és valamiért a rádió felé nyúlt... nem, nem halkított rajta, addig is csak lágy dallamok lakták az utasteret. Nem. Átváltott, és a napellenző mögül remegő kézzel előhúzott egy cd-t . Arcára valami furcsa béke ült, amint felcsendültek a dalok. Szerette ezt a dalt. Ezt a csapatot.  Egy közlekedési lámpa vöröse szakította ki a gondolataiból. Fékezett. Amíg várakozott, fél szemmel, szinte lopva nézett utasára. Alszik. Békésen és mélyen.  A nő a tükörbe pillantott egy percre, mert azt érezte meg kell győződie arról, nem látszik arcán az a furcsa , megmagyarázhatatlan ...

 -  ... talán a fáradtság .!? - gondolta

Nem. Semmi sem látszott. Hogy is látszhatott volna, mikor az a valami maga sem tudta mi, a bordái alól indult útnak, vagy nem, mégsem, a szemei mögül, néma sikolycsepp, s folyt, mint az üvegen a pára, marón. Elérve és felperzselve nyelőcsövét. Krákogott egy halkat, amikor a lámpa sárgára váltott, elnézett jobbra, magában köszönt annak az ismert utcának, a sarki fűznek, a kormos kéményű kicsi házaknak. ... és kikapcsolva a halk kattogással balra mutató indexgombot; elfordította  a kormányt.

- Hol járunk? 

- Lassan hazaérünk Drágám. Aludj nyugodtan. - súgta - Csak egy kereszteződés.

 Evanescence - Before The Dawn

 Memoirs of a Geisha--First Love