sounds & lifes
Ki kicsoda a "poet" irodalomban
teszthétvége 2.
"Nem mind (A)rany, ami fénylik ....
éééééééés .... nem minden fénylik ami arany "
/ dm. után szabadon /
Tanulságos hetet zártam. Ebben a blogban ez az utosló bejegyzés.
Ám aki olvasóm volt már tudja, nem tünök el nyomtalan. Csak átlépek, vissza saját "mesevilágomba" , a valódi nevemhez.És amint a főszerkesztőnek ideje engedi, ez a bolg is az adatlapomra kerül örök emlékül magamnak, és minden arrajárónak.
Ki kicsoda?
Irodalom ?
arany vagy Arany?
ki tudja, hol rejti az éj a "megbúvó csillagokat".
Aki először olvas, talán azt kérdi most, mi ez a "lőtüdő", hogy egy kedves szerzőtársat idézzek :) ; hát elmondom mi is.
Kíváncsi jószág az ember. Én most épp arra voltam, hogy feltűnik-e valakinek, hogy aki ezt a blogot írja, az talán én vagyok. Én ... mármint narnia :) mert sokan ismertek az oldalon, mivel már "régi motoros" vagyok itt.Az ember nem tud kibújni a saját bőréből .... mondják az öregek, én megpróbáltam. Kicsit jobbrahelyeződtek a soraim, Kicsit mondatokba szedtem őket , de semmi másban nem változtam. Fórumoztam, zenéket linkeltem nyakra-főre, ( pedig ez irodalmi portál lenne :( :-) vagymiaszösz, és az új belépők nem igazán a mindenhovázenétlinkelek -ről feltűnőek)
Már ha feltünnek valakinek. :((
Na pont ezért volt tanulságos ez a hét számomra is. Kedvelem böngészni hajnalonta a frissen felkerült verseket, főleg a már "figyelővel" megtiszteltekét , de sokat vendégeskedem a "Figyelemre várók " közt is. ÉRDEMES!
és legyen ez tanulság mindőnknek, itt is érdemes., a blogokban is.
és mindenütt ...
FIGYELJÜNK EGYMÁSRA !
a.
vagy pontosítva : narnia
ugyanaz
ne sírj
hideg van ítt
összébhúzom magamon a létezést
s csak figyelem a villódzó árnyakat előttem a falon
apró tappancsok neszeznek a bádogereszen - esik? -
az ablakon nem látni se ki ,se be
- a párától -, ám egy pillanat
is elhozhatja a fényt
a nap sugara símít ... vagy te szóltál?
- Ne sírj !
hitetlen hitem
hitteli ateista
ateista? ... igen az vagyok
nekem ne papoljon senki
holnapot
nekem ne üvöltsön
fes(l)tett szent a falról
múltképi bűnöket sorolva
mert úgyis
folyvást magam vakarom ki
magam a sz...ból, már régóta
konfirmáltam pedig
- gyermek voltam igaz -
ám azóta hitem kegyetlen, szófogadatlan,
értetlen kamasz
Isten ...
eddig nem nyújtja le felém a kezét
meglehet
túl magas a keresztfa
vagy víz alatt az Ararát
vagy hallótávolon kívül sodorta a szél
Dávid csillagát
s Allahnak túl nyugati a szavam
nem tehetek róla
zagyva a világ Babilon óta
érthetetlen nyelven imákat susogni
na én nem, sosem teszem
emelem a szemem én is az égre
de segítséget onnan csak
szívemmel kértem
s ha adta, adta
ha nem, elestem
s vonszolom mit vállamra tett a születés
- saját keresztem
Jézus Krizstus szupersztár - Gethsemane
estimese
Minden pillanat egyre mélyebbre mart a szívébe. Amint fogytak a kilóméterek, ő úgy lett egyre csendesebb.Az út komoran adagolta elé a már ismert városok imbolygón szikrázó fényeit.Nemrég még nevetett. Poénkodott, a vele együtt utazóval,de idővel elcsendesült.
- Fáradt vagy? Vezessek én? - kérdezte a hátsó ülésről a férfi.
- Nem, nem. Aludj. Jól vagyok.Aludj kicsit. Majd én vezetek.
Fekete volt az éjszaka.Fújt kinn a szél. Érezni lehetett, mert tartani kellett a kormányt , főleg a kanyarokban. A faágak deres ujjaikkal nyúltak az autó felé, mintha el akarnák emelni az úttestről, fel a fellegek közé. Hosszú némaság leple zuhant akkor rájuk. Hallatszott a csendben, amint a férfi a hátsó ülésen ütemesen és egyenletesen veszi a levegőt.
- Alszik. Legalább pihen. - gondolta a nő és valamiért a rádió felé nyúlt... nem, nem halkított rajta, addig is csak lágy dallamok lakták az utasteret. Nem. Átváltott, és a napellenző mögül remegő kézzel előhúzott egy cd-t . Arcára valami furcsa béke ült, amint felcsendültek a dalok. Szerette ezt a dalt. Ezt a csapatot. Egy közlekedési lámpa vöröse szakította ki a gondolataiból. Fékezett. Amíg várakozott, fél szemmel, szinte lopva nézett utasára. Alszik. Békésen és mélyen. A nő a tükörbe pillantott egy percre, mert azt érezte meg kell győződie arról, nem látszik arcán az a furcsa , megmagyarázhatatlan ...
- ... talán a fáradtság .!? - gondolta
Nem. Semmi sem látszott. Hogy is látszhatott volna, mikor az a valami maga sem tudta mi, a bordái alól indult útnak, vagy nem, mégsem, a szemei mögül, néma sikolycsepp, s folyt, mint az üvegen a pára, marón. Elérve és felperzselve nyelőcsövét. Krákogott egy halkat, amikor a lámpa sárgára váltott, elnézett jobbra, magában köszönt annak az ismert utcának, a sarki fűznek, a kormos kéményű kicsi házaknak. ... és kikapcsolva a halk kattogással balra mutató indexgombot; elfordította a kormányt.
- Hol járunk?
- Lassan hazaérünk Drágám. Aludj nyugodtan. - súgta - Csak egy kereszteződés.