anyaoroszlan blogja

anyaoroszlan•  2012. november 18. 19:46

Édesanyámnak

Gyulasi Györgyi

Édesanyámnak

Anyám, most én mondok imát érted,
halk szóval fohászkodom,
legyen ez a mai nap a legszebb,
mikor rád mosolygok.

Te, aki annyi éven át tetted ezt
az éj sötétjében a Teremtőt kérve,
erőt, kitartást és reményt kértél,
mikor harccal teltek el az évek.

De szeretetet, boldogságot adtál,
és kérted, mindig maradjon így,
gyermekeid mosolygó arcát látva
boldogan múltak szép napjaid.

Összeszedném a világ minden virágát,
s lábaid elé raknám csak Neked,
de te nem kérnél mást, csak egy szál fehér rózsát,
és a többit más anyának adnád tovább.

Légy nagyon boldog, s én örülök, hogy látlak,
kívánom, hogy még sokszor örüljünk egymásnak.
Anya vagyok én is, már megértelek téged,
szeretlek anyám, szeretlek míg élek.

anyaoroszlan•  2012. november 17. 15:45

Fény

Gyulasi Györgyi

Fény

Felhő szélén ülve lábam lógatom,
várom, hogy a Nap felkeljen,
szívem jól lakjon.
Átjárja a lelkem a fény illata,
boldogságtól kábultan
most hogy jutok haza?
Simogat a szél, lágyan átölel,
szomorúság, bánat messze tűnjön el.
Boldog vagyok, a Lélek rám talált,
kezemet megfogta, követem angyalát.
Nem sietek már, jó itt énnekem,
felhők fölött napsütésben
élem életem.

anyaoroszlan•  2012. november 17. 06:43

Születésnapra-lányomnak

Gyulasi Györgyi

Születésnapra

Köszönjük, hogy vagy, mert sokáig vártunk,
nehezen kopogott a gólya minálunk.
Kicsiny lánykából felnőtté lettél,
apró bimbóból virággá nőttél.

Gyermekkorod emlékei csak fényképek már,
a felnőtt kor küszöbét csak lassan lépjed át.
Félte, óvva vigyázzuk léptedet,
ne törje össze semmi drága szívedet.

Szeresd szüleidet, szeresd az öcsédet,
mi vagyunk azok, kik téged megvédnek.
A testvéri szeretet egy erős kötelék,
Milánnal ezt, soha nem tépd szét.

Anyai szívem félt mindentől,
boldog vagyok, mert tudok még mindenről.
Apád is szeret, bár morog néha,
tudod jól milyen, csak jól megjátssza.

Szomorúság, bánat csak ritkán érjen,
a járt útról csak néha térj le.
Nevetés és bánat ezek együtt járnak,
ha lehet mindig a középutat válaszd.

Legyél türelmes, kitartó és bátor,
egy tiszta szív megél bárhol.
Célod legyen, mit el akarsz érni,
tettel, akarattal, ezt meg kell élni.

Magadban higgy, ne add fel soha,
hidd ez az élet, nem olyan mostoha.
Egyenes derékkal járjad az utadat,
szemed ne süsd le, mutasd meg ki vagy.

Drága kicsi lányom, most hát azt kívánom
légy boldog nagyon ezen a szép napon.
Boldog születésnapot.

Lányom 17. születésnapjára...

anyaoroszlan•  2012. november 17. 06:30

Gerlék

Gyulasi Györgyi

Gerlék

Tavasz van végre, virul a határ
Fiatal gerlepár csak az alkalomra vár.
Így szólt a legény a leányt csalogatva:
- gyere kicsi galambom, egy szerelmi légyottra.

Kacag a leány, s lágyan turbékolnak,
Kedves szavakat suttognak, búgnak.
Boldog kalandjuk, a gyümölcsét meghozta,
Pár hét múlva már kopogott a gólya.

Fészek alján az apró tojásokból,
Három kis fióka a fejét kidugta.
Madárkák százaival kiáltozták szerte:
- ennivalót hozzatok, ide a begyembe!

Tavasznak illatát elvitte a szellő
Kizöldült minden, virágzik a mező.
Boldog, aki él, párját simogatja,
Szerelmes szívét neki dobogtatja.

anyaoroszlan•  2012. november 15. 13:30

Rád emlékezem

                                          Rád emlékezem

 

 

Mintha tegnap lett volna, hogy együtt játszottunk,
két kislány copfos masnis hajjal,
hangos nevetésünket messzire vitte a szél,
gondtalan vidám életünk ma már csak emlék
és én merengve nézem a képet, ahogy a ház előtt állunk,
keresem szívemben a boldogság melegét,
de egy ajtó örökre bezárult,
lakatját már csak a rozsda marja szét.

Fiatalok voltunk, tele annyi vággyal,
a világot megváltom én - kiáltással
biztattuk egymást, kitartás előre,
most látom én mi nem lett belőle.
Megannyi élmény, titkok, szócsaták,
kié a jobb és a szebb? - de összefogtunk ha baj volt,
testvérként segítettük, védtük meg egymást.

De közbe szólt az élet, a hideg valóság,
nesztelen léptekkel jött felénk a sors,
és a gyilkos kór nem kegyelmezett,
mely megtámadta tested, lelked összetörte,
röpke időt adott csupán nékünk,
hogy használjuk ki az elmúló perceket.

22 éves voltál, tested egyre könnyebb lett,
mint apró pelyhet karomban vittelek,
mert már nem bírtad el léptedet.
Kék szemed fényét megtörte a fájdalom,
vörösen izzó hajad sem volt már,
meggyógyulok tesó? - kérdezted,
de választ már nem vártál tőlem,
hazudtam volna bármit, csak hogy igaz legyen,
most ennyi év után is sírok, ha rád emlékezem.

Fáj minden egyes perc, mert lehetett volna másképp
neked is család, gyerekek, összetartozás,
de így maradt egy mélységes űr bennem,
és már csak a jóra a szépre emlékezem.

Álmomban még néha látlak,
ilyenkor játszunk, kacagunk, mint egykor rég,
lángvörös hajad lobog a fényben,
nevetésünk hangját messze sodorja a szél.
Nem feledlek soha, hiányzol még mindig nekem,
kezem ha kinyújtom feléd ...csillagként érlek el.