Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Küzdök én
anyaoroszlan 2013. november 18. 15:00
Nehezen telnek a nyirkos őszi napok,
fájó csontjaimmal éppen csak vánszorgok.
Mintha megállt volna az idő,
testemben még oly kevés az erő .
Akarom hinni, hogy a végére értem,
de minden mozdulat ráébreszt engem,
hogy még mindig küzdök magamért.
Ha a tükörbe nézek egy idegent látok,
mert a vidámság belőlem lassan elszivárgott.
Várom a Napot, hogy majd az újra ébreszt,
éltető ereje segít majd magamhoz térnem.
Elmúlik a fájdalom, mely testemet marja,
s ahogy kinyílik a virág, bennem is tavasz lesz újra.
Nemcsak a testem, lelkem is felébred,
szeretni fogom, mily szép is az élet,
mert minden múlandó, az élet maga a csoda,
szeretni kell, mert létemnek így marad csak nyoma.