Küzdök én

anyaoroszlan•  2013. november 18. 15:00

 

Nehezen telnek a nyirkos őszi napok,

fájó csontjaimmal éppen csak vánszorgok.

Mintha megállt volna  az idő,

testemben még oly kevés az erő .

Akarom hinni, hogy a végére értem,

de minden mozdulat ráébreszt engem,

hogy még mindig küzdök magamért.

 Ha a tükörbe nézek egy idegent látok,

mert a vidámság belőlem lassan elszivárgott.

 

Várom a Napot, hogy majd az újra ébreszt,

éltető ereje segít majd magamhoz térnem.

Elmúlik a fájdalom, mely testemet marja,

s ahogy kinyílik a virág, bennem is tavasz lesz újra.

Nemcsak a testem, lelkem is felébred,

szeretni fogom, mily szép  is az élet,

mert minden múlandó, az élet maga a csoda,

szeretni kell, mert létemnek így marad csak nyoma.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

piroska712013. november 18. 18:05

Ölellek Györgyikém!

petruchio2013. november 18. 16:30

"..............minden múlandó, az élet maga a csoda,
szeretni kell, mert létemnek így marad csak nyoma"