anyaoroszlan blogja
VersNyári estén
Nyári estén
Alkonynak fényénél a hintaágyon ülök,
lassan mozdul velem az ágy,
s ahogy hintázom ,úgy érzem
körbevesz egy csodálatos világ.
Szememet lehunyom,hagyom,
hogy hangok zenéje öleljen át,
hallgatom magamban az élet
ezernyi szárnyaló dalát.
Valahol apró tücsök zenél, ágak között
egy pók szövi álmai fonalát,
fűszálak közt kis hangyák serege lépdel,
egy álmos macska miákol jó éjszakát.
Aztán autók hangját hallom,a járdán
sietős léptek koppanó zaját,
megy -vibrál az élet,
valahol messze vonat füttye száll.
Lélegzik minden,az idő meg nem áll,
meleg szellő lengedez, simogatásával
már hosszú hajam fürtjei
között táncol át.
Itt vagyok hát és újra szép az élet,
lelkemben kinyílt száz virág,
kezemet a csillagos ég felé nyújtom,
köszönöm,köszönöm neked Atyám…
Gyulasi Györgyi
2014.08.19
Nyári estén
Nyári estén
Alkonynak fényénél a hintaágyon ülök,
lassan mozdul velem az ágy,
s ahogy hintázom ,úgy érzem
körbevesz egy csodálatos világ.
Szememet lehunyom,hagyom,
hogy hangok zenéje öleljen át,
hallgatom magamban az élet
ezernyi szárnyaló dalát.
Valahol apró tücsök zenél, ágak között
egy pók szövi álmai fonalát,
fűszálak közt kis hangyák serege lépdel,
egy álmos macska miákol jó éjszakát.
Aztán autók hangját hallom,a járdán
sietős léptek koppanó zaját,
megy -vibrál az élet,
valahol messze vonat füttye száll.
Lélegzik minden,az idő meg nem áll,
meleg szellő lengedez, simogatásával
már hosszú hajam fürtjei
között táncol át.
Itt vagyok hát és újra szép az élet,
lelkemben kinyílt száz virág,
kezemet a csillagos ég felé nyújtom,
köszönöm,köszönöm neked Atyám…
Gyulasi Györgyi
2014.08.19
Itt hagytál anyám
Itt hagytál anyám
Itt hagytál anyám és én hiába nyújtom feléd kezem,már nem érhetlek el.Fognálak, ölelnélek újra magamhoz,de már csak emlék a lényed,a szó, a mosoly, mely arcodon látszott,már csak szívemben énekel.
Gyötrő kín szaggatja lelkem,kitépném magamból de nem tudom…A fájdalom tépi szét szívem,mert már nem lesz több alkalom,hogy kimondjam ….szeretlek jó anyám….
Gyulasi Györgyi
Fehér galamb
Mosolygó arcát ma is látom,
szeme sarkán huncutul villant a fény,
törékeny teste pihent az ágyon,
keze lassan nyúlt ki felém.
Bal karjába tű volt beszúrva,
infúzió csöpögött, az életet adó remény,
mi biztattuk egymást, kitartás az élet,
s nem tudtuk mily közel is a vég.
Tegnap még a folyosót jártuk,
hittük, hogy mindig van remény,
de ma már egy életút végén járunk,
és sorsunk itt ágazott szét.
Testét láz gyötörte, arca verejtékben fürdött,
s álmodott szépet, egy díszbe öltözött
kislányt ki valaha volt egyszer,
de az emléke már régen elveszett.
Mi lesz velem?- kérdezte tőlem,
de választ nem adhattam én,
egy könnycsepp gördült végig az arcán,
szemében már nem csillant többé a fény.
Halk sóhaj, ennyi volt hát az élet,
már nem fáj semmi....csöndben aludt el.
Egy fehér galamb szállt fel az égre,
Mikor a lelke a mennybe költözött fel.
Marikának......emlékül......
Gyulasi Györgyi
2013.10.17
Fehér galamb
Mosolygó arcát ma is látom,
szeme sarkán huncutul villant a fény,
törékeny teste pihent az ágyon,
keze lassan nyúlt ki felém.
Bal karjába tű volt beszúrva,
infúzió csöpögött, az életet adó remény,
mi biztattuk egymást, kitartás az élet,
s nem tudtuk mily közel is a vég.
Tegnap még a folyosót jártuk,
hittük, hogy mindig van remény,
de ma már egy életút végén járunk,
és sorsunk itt ágazott szét.
Testét láz gyötörte, arca verejtékben fürdött,
s álmodott szépet, díszbe öltözött
kislányt ki valaha volt egyszer,
de az emléke már régen elveszett.
Mi lesz velem?- kérdezte tőlem,
de választ nem adhattam én,
egy könnycsepp gördült végig az arcán,
szemében már nem csillant többé a fény.
Halk sóhaj, ennyi volt hát az élet,
már nem fáj semmi....csöndben aludt el.
Egy fehér galamb szállt fel az égre,
Mikor a lelke a mennybe költözött fel.
Marikának......emlékül......
Gyulasi Györgyi
2013.10.17