Életem jegyzetei

Fáj, kiabál, segítségért kiált, de az elmém közrezár.

Elzár a külvilágtól, a magányba menekít: „Jobb lesz nekik nélküled” – magyarázza be nekem.

Bárcsak ne tudnék hinni neki, de sokszor így is érzem.

A gondolataim erősek, és nem hagyják, hogy széttépjem.

Logika vagy érzések: törj ki, vagy hagyd, hadd emésszen.

Hamisra változott az élet.

A szeretet, a bizalom, a hit –

egyik sem valódi.

Csak a könny, ami legördül arcokon,

ami a lélekbe mar... az mutatja a valóságot,

a csúf, rideg, újvilágot.

nem mindíg élunk majd a jelenben ami éveken keresztül korbe vesz minket ,egyszer mi is elmúlunk majd és a mi generációnkat is felváltják  csak ezt mi éljuk át ,és hogyha majd meghalunk ,vajon újra éledunk?,egy másik személyében és nem fogjuk tudni hogy mi már egyszer éltunk?   

Lehet egy másik életben tálalkozunk megint , lehet megint elkövetjuk ugyan azokat a hibákat és átéljuk az élményeinket amiket a felnövésunkel szereztunk de az is lehet hogy nehezeb lesz az az élet vagy majd simán megy minden de mi már azt nem fogjuk tudni hogy éltunk e valaha