Életem jegyzetei

Pénz beszél az ember hallgat.
Az álmom pedig álom marad.

Elballagok innen, messze,

Egyenesen a természetbe.

Leülök a fűbe, felnézek az égre,

Szabad szívem elengedem, hadd repüljön egyet.

A friss levegő tisztítja elmém,

Messze visz a gondoktól engem.

Kifújom a levegőt, s távoznak a rossz napok,

Majd felállva visszaballagok.

Többet látok, mint kellene?

Egy szóban, egy mosolyban.

Tudom, sokszor én is túlgondolom az életet.

De ha nem látnék a dolgok mögé, hogyan érthetném meg?

Nem hiszek egy kedves szóban,

sem egy szép mosolyban,

mert egy perc alatt is változhat a jelenet,

és a hitből átverés lesz.

Unokám,

Ne hullasd a könnyed, mi már nyugovóra tértünk.

Nem fáj már semmink, nincs már bajunk.

Békénk meglelt minket e világtól távol.

Nagymamával együtt vagyunk.

Legyél boldog, mosolyogj! Mi mindig ezt akartuk.

Büszkék vagyunk az elért sikereidre,

tudjuk, mennyit tanulsz.

Ne félj, mi mindig ott leszünk mögötted,

vigyázunk minden egyes lépésedre.

Emlékezz ránk, nehogy eltűnjünk mellőled,

és néha azért látogass el hozzánk.

Mi ott várunk téged.

És a legfőbb kérésünk tőled:

sose felejts el minket.

Minden gyerek elkezdi élni  életét.

Minden kamasz írja a saját fejezetét.

Minden felnőtt meséli történetét.