antik

Messziről néztelek
válaszod annyi emlék
mind kérdések nélkül.
Valahogy a nevetésed
még mindig felderít
hallom, nem felejtem.

Megpróbáltalak felidézni, újra, ahogy tegnap is, de ma sem sikerült

kutattalak elmerülve tudatom mélyén, szégyenem lettél.

Félve mondtam ki, elfelejtettem arcod, elfelejtettelek, pedig

gyújtom gyertyáid sorra, hogy hitben veled legyek..

emlékszel, mert én-én igen. Megígértetted velem hogy így tegyek

én pedig tettem, sokáig így tettem…Bocsáss meg elfelejtettelek

kimaradtak a hónapok, és most ha a naptárban nem láttam volna meg a neved

most sem tettem volna. Bár anyám, lányod szólt volna, de így-Úgye nem felejtetted el

pedig igen, válaszom hazug lett volna, tagadó, és látod most mit teszek

leírom pár sorban hogy elfeledtelek. Mert Elfeledtelek. De így már nem! Bocsáss meg….