antik

Messziről néztelek
válaszod annyi emlék
mind kérdések nélkül.
Valahogy a nevetésed
még mindig felderít
hallom, nem felejtem.

Szerte foszló zsebkendőn
-régi illattal
fátyolos mám.
Roskatagon a távolból
felszisszent ajkakból
csendes ima,
végén egy fohász.
Kezedre tekert olvasóról
bomlanak az apró kövek
hiszekegy-ben
de azt nem írták belém
-érzem, létezik
és ez éppen elég...

Törve ajtóm,
reccsentve zár.
Küszöbön széttörve
a legszebb kép
ami bennem hit volt
és nem tudom még bent
mi vár.

Szekrényem tárva
fiókok kihúzva,
ruhák szerteszét
kabátom mi védett
a pórba bele húzva.

Ételem elvitték
szavaim megtörték.
Tükör a falon eltörve
-arcom
most ezer torz képben.
Szótlanul maradok
könnyeket már sosem akarok...

Zsivány vagy
ki bujkál a lápban
nádas rejtekén,
csupasz
kunyhó tanyádban...
Úgy hívatod magad
hogy tegnap
pedig már
sehol sem vagy
itt a mámban...
Tolvaj vagy
-zsivány
már nem emlékszem
szemed milyen,
sem ölelésedre,
csak arra a mosolyra
ami becsapott örökre....

Felköhögöm
fájdalmam,
akarásom
zajlik az élet
zsebkendőm kevés,
-én csak
lencsét át látom már
mi az ami nekem szép....