Egy vadóc lány élete

Vers
anonimvirag•  2022. június 12. 20:26

Kispad



Kispad


Csak állok veled szemben

és hang nem jön ki torkomon. 

Üvöltenék, hogy halld :

mily ' nagy úr a fájdalom

s a közöny, mit rám vetítesz. 

Nincs más fegyverem

(hisz' nem bántanálak egy szóval sem), 

így hát páncélt húzok szívemre.

Jéghideg, vastag takarót vasból.,

min nem tör át sem kedves szó, 

sem lágy tekintet, 

sem érző ölelés,

csak jégcsapok lógnak rajta, 

s körülötte süvít a szél:

Hát eldob...

Hát nem szeret... 

Hát játszik velem... 

Fogy az idő, fogynak az évek, 

a napok, a percek 

s nincs időm, sem erőm már

maszkot húzni és szerepet játszani. 

Kispadra ültetsz. 

Köszönöm, de ezt nem fogadom el!

Talán lesz valaki,

akinek királynő leszek

s ha szerencsém lesz

végignézheted! 

anonimvirag•  2022. április 2. 10:00

Veled



Veled


Görcsösen húználak magamhoz,

De te állsz, mint egy sziklavár. 

Pedig szemeid elárulják,

Hogy a szíved csak szívemre vár!


Rémületből taszítasz néha, 

Hisz' ezt az érzést nem ismerted,

Leláncolnálak, de szabad vagy, 

Hát szeretetből elengedlek. 


Csak kérni tudlak : szeress bátran!

Egy életünk van földi létben,

És kit bántunk ha ölelkezünk

Búban, örömben, szenvedésben? 

anonimvirag•  2022. március 8. 04:02

Hiányzol




Sokat vagy eszemben.

Nem is az eszemben, inkább a szívemben. 

Gondolatfoszlányaim beléd karolnak. 

Elmerengek rajtad aztán tovább vonulnak. 

Nem messze, nem hagyják el a megszokott partot.

Csak kirándulnak, és visszatérnek.

Hallgatom a zenét,

közben mintha mellettem lennél...

Elképzelem mosolyod,

ahogy átadod magad az érzésnek,

mint ringó búzaszál a tavaszi szélnek. 

Filmet keresek kikapcsolódásnak, 

és már szelektálok is kedvenceid közt. 

Amíg pereg a film közelebb érezlek magamhoz. 

Mintha átölelnél azon a kényelmetlen ágyon,

aminek közepét az évek alatt kifeküdtem.

Nem vagy itt, mégis itt vagy bennem, a szívemben

és viszlek magammal bárhová is megyek! 

anonimvirag•  2022. február 19. 08:30

Múlik az idő


Múlik az idő 


Múlik az idő, ráncot varr magára, 

Harminc év rajongás talán füstbe ment...

Átformálódott az érzések világa, 

a szerelem csak úgy elszelelt. 


Gyermekként láttalak meg

és felemeltelek a piedesztálra,

most Júdásként hagylak el,

az empátia várat magára. 


Formálódtál te is, én is, 

hiszen nem vagyunk lelketlen szobrok, 

életutunk most kettéválik

hátha jönnek még szebb napok! 

anonimvirag•  2022. február 18. 19:21

Elesett vár


Elesett vár 


Nem minden szerelem szép

és nem minden szerelem boldog. 

Lelkemről hullanak a leszáradt csontok. 

Nincs élet benne, üresen áll. 

Néma és lakatlan ez az elesett vár.