Egy vadóc lány élete

Kispad

Csak állok veled szemben

és hang nem jön ki torkomon. 

Üvöltenék, hogy halld :

mily ' nagy úr a fájdalom

s a közöny, mit rám vetítesz. 

Nincs más fegyverem

(hisz' nem bántanálak egy szóval sem), 

így hát páncélt húzok szívemre.

Jéghideg, vastag takarót vasból.,

min nem tör át sem kedves szó, 

sem lágy tekintet, 

sem érző ölelés,

csak jégcsapok lógnak rajta, 

s körülötte süvít a szél:

Hát eldob...

Hát nem szeret... 

Hát játszik velem... 

Fogy az idő, fogynak az évek, 

a napok, a percek 

s nincs időm, sem erőm már

maszkot húzni és szerepet játszani. 

Kispadra ültetsz. 

Köszönöm, de ezt nem fogadom el!

Talán lesz valaki,

akinek királynő leszek

s ha szerencsém lesz

végignézheted! 

Veled

Görcsösen húználak magamhoz,

De te állsz, mint egy sziklavár. 

Pedig szemeid elárulják,

Hogy a szíved csak szívemre vár!

Rémületből taszítasz néha, 

Hisz' ezt az érzést nem ismerted,

Leláncolnálak, de szabad vagy, 

Hát szeretetből elengedlek. 

Csak kérni tudlak : szeress bátran!

Egy életünk van földi létben,

És kit bántunk ha ölelkezünk

Búban, örömben, szenvedésben? 

Idő

Itt voltál és azóta ünnep lett a börtönből, 

napok telnek és csend van, a tétlenség felőröl. 

Messengeren láttalak, világított a zöld pötty, 

vártam, aztán leléptél... Telnek a napok, tán' öt.

Lassan cammog az idő, nem szégyellné megállna.

Mit bánom én, csak lennék két karod közt megáldva!

2021.11.13.

Merengés

Mint József Attilának az ő Flórája, 

olyan vagy nekem, életem virága!

Vágyom utánad, gyötör a lét,

marcangolja húsom megannyi hév. 

Nem szerelemből szeretsz, jól tudom. 

Lesz-e még vidám holnapom? Nem tudom.

Ráció és pszicho játszik most velem,

merre menjek nélküled, mondd!?

Kezed nélkül eltévedek. 

Hasgat a szó, mit mondtál

és agyamban kutat fúrt.

Agyvérzés vagy infarktus?

Gondolataim közt vihar dúl.

De nem háborúzom veled. Nem!

Te ezt nem tudhatod!

Kimondott szavak súlyát

válladról le nem oldhatod!

Nem adok rád ekkora terhet

s hazudom, hogy jól vagyok. 

Ha szeretsz, szeress teher nélkül, 

így tiszta lappal kezdhetel. 

Ha nem szeretsz, engedlek, 

megyek majd kezed nélkül. 

(Szívemben nyilakkal, 

várva, hogy egyszer majd elévül.)