Áruló vagyok

jagosistvan•  2011. augusztus 29. 07:23

Áruló vagyok - elárultam magam.

Az értelem itt ketté szakad.

Lakótelepek fáradt hangulatai,

mint a mama ezeréves ráncai.

 

Aszfaltok, házak és fények...

Elárultam magam ezen a téren.

Tetotávlt házfalak mentén,

hol meghúzódik néha egy árnyék. 

 

1993 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2014. május 6. 21:53

Hát azért ezt is beletehettem volna. De most már késő. Na majd 10 év múlva...

jagosistvan2011. augusztus 29. 16:43

nem voltak ezek még versek. Csak egy srác irományai. :)

BakosErika2011. augusztus 29. 16:25

Nem tudok büszkélkedni régi versekkel, tudod 2 éve firkálgatok, de mekkora élmény lenne találnom egyet egy poros asztalfiókban....:) Öröm nézni, hogy már akkor is jó verseid voltak!

jagosistvan2011. augusztus 29. 15:58

Kedves elena, mindig valós. Anélkül mit is érne az egész? Köszi hogy voltál. :)

jagosistvan2011. augusztus 29. 15:57

Mamamaci az elütések hozzám tartoznak mostanában. Homályos a képernyő és kopott a billentyű. :)

elena152011. augusztus 29. 13:40

Nagyon tetszik régi versed.Tényleg nagyon valós minden szavad s ezt jól át tudod adni.Gratulálok.

Mamamaci402011. augusztus 29. 08:47

második versszak harmadik sorában van elütésed...jó vers...én egyébként most a ''10 éve magamat'' élem...már alakul a dolog, de ugyanúgy megéltem hogy akkor is most is itt akartam hagyni ezt a világot...

jagosistvan2011. augusztus 29. 07:41

Nagyon furcsa érzés volt elővenni. Mintha visszacseppentem volna azokba az időkbe. És tudod mi a furcsa? Ami akkor fájt most is ahogy elolvastam őket. :)))
Köszi hogy voltál. :)

Ametist2011. augusztus 29. 07:36

A régi füzetek sok érdekes gondolatot rejtenek, jó, ha néha rájuk bukkanunk :) Szia, Jagi!