Anno

jagosistvan•  2011. október 22. 19:00

Mi lesz ezután

Mi lesz ezután

Leéltem már életem felét
S mégse tartozom sehová
Megéltem már sokmindent
De mi lesz ezután

Senki nem vár tárt karokkal
Fizetnem kell mindenért
Nagyon hosszúnak tűnik
Ez a tizenkilenc év

Voltam itt is voltam ott is
Meg ahová nem vágytam
Kiégtem s nincs erőm
Hogy saját sírom megássam

Nem hallgattam senkire
Csak a saját fejem után mentem
S hogy mindig én vesztettem
Ezt sohasem értettem

Én már nem hiszek senkiben
De bennem se higgyenek
Mert ha rám jön
Én eljátszom mindenem

Pedig valamikor tiszta lappal kezdtem
Csak az idők során besározódott
S a becsületem is
Ugyanúgy elrongyolódott

1993. április 12.
Húsvét hétfő

jagosistvan•  2011. augusztus 29. 07:58

A játék véget ért

Elbúcsúzok, elmegyek végleg.

A sok játéknak úgy érzem vége.

Elmegyek, de remélem emlékeztek azért rám.

 

Nem voltam jó, de nem voltam rossz se.

A bohócnak most ez az utolsó fellépése.

Tapsolj, tapsolj most is úgy utoljára.

 

Érzem itt az időm...

Összegyültek a felhők az égen - már régen.

 

Emlékezz rám - mennyit játszottunk.

Egy egészként együtt álmodtunk.

Most itt hagylak. Magához szólít engem.

 

De te hordod tovább a tüzet

Ott égek benne, hidd el nekem.

Veled leszek mindig a képzeletedben. 

 

Érzem itt az időm...

Összegyültek a felhők az égen - már régen.

 

 

1993. 03. 25.

csütörtök 

jagosistvan•  2011. augusztus 29. 07:49

Már ez se fáj

Ülök a téren a padon,

fent az égen fénylenek a csillagok.

Ezen az estén úgy érzem

nagyon egyedül vagyok.

 

Kényszeredetten levágok

egy savanyú mosolyt.

Hol vannak a barátok?

Eltűntek valahol.

 

Csak én maradtam egyedül,

ki szemben úszik az árral.

A többiek feladták.

Nem bíztak a mában.

 

Én nem adom fel soha,

hajt a vérem tovább.

Mindenki elhagyott,

de nekem már ez se fáj. 

 

1992 

jagosistvan•  2011. augusztus 29. 07:39

Neked

Mi mindig együtt voltunk ha tudtunk,

kézen fogva kószáltunk céltalanul.

Örültünk egymás jelenlétének,

együtt néztünk mindig a szívünk mélyére. 

 

Most más utakat járunk mindaketten.

Fáradtan és elveszetten.

Hátunk egymáshoz ér - ellentétek vagyunk,

A világ összes szép szava hazug.

 

Az ellentétek vonzák egymást - Nem igaz!

Itt vagyunk mi példának s ez kevés vigasz.

Ahogy szerettük egymást régen,

most oly erős a gyűlölet.

 

Titkosak a pillantásaink egymásra.

Úgy nézzük egymást, hogy a másik ne lássa.

Nem merünk egymás szemébe nézni,

nem merünk egymástól semmit se kérni.

 

 

1993. 02. 02.

 

kedd 

 

jagosistvan•  2011. augusztus 29. 07:23

Áruló vagyok

Áruló vagyok - elárultam magam.

Az értelem itt ketté szakad.

Lakótelepek fáradt hangulatai,

mint a mama ezeréves ráncai.

 

Aszfaltok, házak és fények...

Elárultam magam ezen a téren.

Tetotávlt házfalak mentén,

hol meghúzódik néha egy árnyék. 

 

1993 

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom