Üvölt a kék tenger

Téged nem enyhít mámor,

Nem enyhít elképzelt álom.

Te nem hallgatsz el bennem,

Te nem leszel néma a zajos csendben,

Te üvöltesz, Te mindig üvöltesz

Azzal a kék tengerrel.

Te hurrikán vagy és lerombolsz.

Lerombolod bennem azt a lopott mosolyt.

Csorba és gödröcskés, de eltörhetetlen.

Kitörölhetetlen a kép

Arról a fél mosolyról,

Békéről, békés homályról

Borízű csókoktól,

Cirógatós csókokról,

Szivecskét karcoltam rád,

Örökre ott maradok rajtad,

Ahogy a te nyomod rajtam,

Lehorzsoltad  bőröm,

Bőröm alatt minden sejtem,

Már Örökre ott marad az a csorba emlék,

Ahogy üvöltesz bennem,

És én is ordítok, a magányos csenddel.

A zajos csenddel, ahogy újra és újra

Rád írok,

De se tegnap,

Se ma,

Se holnap,

Sem soha többé nem küldöm el.