Már nem bánom

Tudod,tudom,hogy így kellett lennie, Hogy végre pontot kellett tenni a végére,

De attól még azt úgy bánom,

Hogy egyszer, régen, belédszerettem azon a nyáron,

És én azóta sem tudtalak elengedni. 

Tudtam mindvégig amit a te szemed akkor még nem látott,

Akkor is úgy, és annyira bántott,

Mégsem akartalak elengedni,

Mert egy pillanatra jól esett szeretni.

Nem tudtalak elengedni.

Most pedig a gondolatok peremén, a valóság és az álom között,

Újra belémvillant az az érzés,hogy mégegyszer és utoljára elszökök

Hozzád,világcsavargoja leszek,

Mindent, amit szeretnék,még most,utoljára megteszek,

Hogy elmondhassam, 

Már nem bánom,

De belédszerettem a nyáron,

Nem tudtalak elengedni,

Mégsem tudtalak eléggé szeretni.

Jól esett a csendben együtt lenni,

Homályban szerelmet lélegezni,

És a csókokkal elfedni 

A magányt,ami végig átjárt minket.

De tudod, én mindig tudtam, az a mese nem rólunk szólt,

Az éjszaka nem simogatott,csak korholt,

Szerette volna, ha messze kerülünk egymástól,

Elbúcsúzunk a megnyugtató homálytól.