Kék Ég

Álmodom...hogy egyszer szép lesz ez a kusza végtelen,
Elképzelem, ahogy fejem válladon pihentetem,
Te lassan csókolsz, mintha bármikor elfuthatnék, 
Elképzelem, ahogy szemed csillog, és olyan  gyönyörű kék,
Ragyogó kék, égszínkék, én pedig karjaidban álmodom,
Hogy egyszer, szép lesz ez a végtelen, kék szemed lesz az otthonom. 


Álmodom, vagy éberen képzelem, rám mosolyog a vasárnap este, 
Mikor nevetve énekelsz; én csak nézlek,de nem telek be vele,
Hallgatlak, elringat a zene, belédringat a szerelem, 
Vágy húrja pendül, és azt álmodom,hogy szép lesz ez a végtelen. 


Mert kék ez a rózsaszín ég, és nincs még egy olyan szem,mint a tiéd
Amibe belenézek és érzem,elvesztem, nincs még egy olyan kék,
És olyan gyönyörű szép, olyan érzéki kék,tengerkék,nincs még egy olyan mint a tiéd. 


Álmodom, álmomban képzelem,milyen gyönyörű lehetne a végtelen,
Ha szeretnél; és vállamon pihen
Most a rózsaszínű,rózsaízű, rózsaarcú szerelem,
Vagy csak képzelem,de mikor kezedhez hozzá ér a kezem,
Én tudom, s nem képzelem, csodaszép ez a kék végtelen. 


Álmodom, képzelem, fejem csendben  válladon pihentetem 
És azt érzem, belédringat,belédcirógat a szerelem 
Mikor énekelsz,én hallgatlak,de nem tudok betelni vele,
Hangod nekem a lelki béke, a harmónia lágy forrása,mely piros vérként áramlik bele,
A szívembe, mert én nem álmodom,már tudom, nincs még egy olyan végtelen mint kék szeme,
Mert nincs egy olyan még,mint a kék ég,és nincs olyan szép, egyse,mint a tiéd 
Kérlek, dúdolj még, bele a fülembe, hadd élvezzem, ahogy ringat a zene, a hangod, a karcos selyem,nem telek be vele,
Mert tiéd az én végtelenem örökké tartó szerelme. 


Álmodom. Képzelem. De csak téged képzellek. 
Kék szemed,fagyos jégcsap, de én szeretlek. 
Mézes karc,a hang,mely örökké fülembe égett, 
És kék, olyan kék,mint az ég, és nem álmodom,de tudom, hogy szeretlek téged.