Pillangó_anna92 blogja

 Egy lány színeket festett az égre,

S magában súgta,

Gyere el végre.

Szivárványt rajzolt,

Virágokat,

Melyet a vihar megáztat.

 

Az örvénylő színeken át,

Nem látni a látó határt.

A vásznon megkopott,

A remény megszakadt.

A telet várta,

De a fénylő nap maradt.

 

Aztán jöttél Te,

Maradtam Én,

S már aranyló a tér.

Az aranyló felleg közt,

Aranyló az ág is,

Ahol ül egy arany kanáris.

 

Remélem, te is látod,

Mikor ránk virrad a reggel,

S eggyé fonódva ébredünk fel.

Remélem, hiszed,

Hogy az élet jó úton vezet.

Remélem, te is vágyod,

Ezt az aranyló álmot.

 

2013. november 22.

Megjöttél hát,

Szép csendesen lépve,

Fagyos éji szellő,

Szökken elébe.

Itt leszel,

Hol senki sem járt,

Kezem nyújtom,

Tested melegére.

Én, aki vártalak,

Mindig,

Éjről, éjre.

Csak légy velem,

Mint lágy szellő,

Pirkadó reggelen.

Csak ennyi,

Csak ez,

A perc,

Veled,

Kell Nekem!

 

2013. október – 2013. november 25.

Téged ölelve megtartom magam,

Mert Te vagy a fény.

Betakarsz, ha fázom,

Vigasztalsz, ha félek.

Neked még nem köszönték meg,

De én köszönöm, hogy élek!

 

Elszakadt az álomháló,

Melyen feküdhetnék remegve.

És nincsen már hamis láng,

Melynél testem melegedne.

Csak Te vagy, és én Neked.

S még nem köszönték meg,

De én köszönöm, hogy élek!

 

S ha a hideg vasfoga,

Kettőnkbe marna.

Várni foglak,

Mert én Neked,

És senki másnak.

Tudva…

… Csak Te vagy, és én Neked.

S ha még nem köszönték meg,

Én ezerszer köszönöm, hogy élek!

 

 

2013. november 2.

 

 

 

Köszönöm, hogy vagy,

Hogy szerethetlek,

S, kívánhatom lelked,

Némán, hallgatag.

 

Köszönöm, lépted csendjét,

Mely a sötét macska esten,

Felém lopja érintésed selymét.

Ahová temetkezem.

 

Te vagy az első csillagom,

A mindenem.

A fénylő angyalom,

Egyetlenem.

 

Hiszek benned,

Jobban, mint magamban.

Mert te vagy a tenger,

S én hajó, romokban.

 

De már nem fáj,

Nem éget, a széteső pillanat.

Hozzád fordulva halkan,

Elsuttogom kínomat.

 

És, ha egyszer megfáradsz,

S csak ülsz mellettem,

Némán hallgatag.

Ne félj kezed, kezembe tenni,

Elmondva a fájdalmadat.

 

Vessük le Kedves,

Ezt az Ó ruhát,

Varrjunk újat, egyszerűbbet,

Együtt. Egy életen át.

 

2013. október 22.