angyaltollak blogja

Karácsonyi székek




Legyen az Ünnep fényesebb, szívedben-lelkedben ékesebb,

Asztalodon bőven falat, lágy nedű nedvesítse torkodat,

Szemedben csillagfény legyen, szívedben égő szerelem,




Körülötted a kis család, kopogtasson a sok barát,

Öleld kebledre otthonod, apád, anyád, rokonod,

Puszilgasd meg jól gyermeked, mindegy hány éves, s kinevet...

Fiadat hívd meg egy pohárkára, lányoddal csacsogj csak úgy, világba...




Nagymamád vidd el moziba, s ha él még a jó nagypapa,

sétálj vele egy jó nagyot, kérdezd őt,

ámulsz majd, milyen csodák a válaszok,




És, ha mindez már nem lehet, mert vannak fájdalmas mély sebek,

Akkor is hívd elő szívedben, menj beljebb és beljebb a lelkedben,

Gyújts gyertyát, és beszélgess velük, itt vannak ők, nem üres helyük...




S' ahogy felelevenednek a régi mesék, úgy telik meg lassan a kép, mindenki elfoglalja helyét, nem marad vendég nélküli szék,

Megtalálod végül te is helyed, s így beköltözik hozzád a SZERETET!




Frenyó Krisztina

Esti gondolatok

,,Nem tudni kinek mit jelent a lámpás,
van a akinek egy fény az út végén, van akinek támpont a sínek között, és van akinek egy szívmelengető kegyelmi állapot, a fájó emlékezésben. "

Frenyó Krisztina

Születésnapomra

1970 augusztusában gyönyörű dolog történt az életemben. Megszülettem, Hála érte!

Hála érte Istennek, Apámnak és Anyámnak, a sorsnak és ki tudja még minek köszönhetem, hogy épp akkor, épp ide...vezetett az én kis girbe-gurba kalandos kis életem.

Szívem dobbanása 45 évnyi boldogság és bánat, megannyi szépség, és olykor könnyek, de mindig könnyebb...elviselni, hisz élek és az élet szenvedés nélkül mit sem érhet,

Változom, ahogy körülöttem minden, bölcsebb lettem? Talán, nem én, inkább az Isten, aki mindig is ott van, mindenben, fűben, fában, a minden-holban, és így igen bennem is itt él, lélegzik a lét, a fény az árnyék, nélküle sosem találnék haza vár a vadon hívó szava, lombos fák, kék folyók, vad világok, zöldellő réteken tarka virágok, harmatos pázsitban fekszem, lélegzem....

Szerelmes vagyok Beléd, a Létbe, az egész kerek világmindenségbe, ahol otthon vagyok, ott vagyok boldog Veled és mindenkivel, aki szeret igazán élek a világban, 
érzem a Boldogság ízét a számban, olvad a jég, forr a tűz az ereimben, néha fáj de aztán erőre kap a test, mely csak eszköz, a lényeg a lélek, amit ápolok, s már nem félek attól, hogy itt hagyok valamit ami nem lényeg, mert az mind bennem van itt legbelül, és nem veheti el senki, hiába menekül lopott dolgaimmal, nem számít, a lényeg itt van legbelül.

Szeretlek, suttogom és üvöltöm ma, Szeretlek Téged és Szeretlek világ, Szeretlek Apám, Anyám és testvérem, Szeretlek kislányom, mindkettő, mert így érzem, szétrobban a mellkasom ennyi szeretettől, kérlek engedj szabadon, menekíts ettől 
az érzéstől, mert ha kirepül a fehér pillangó, szárnycsapásai eljutnak messzire, így a szívem nyitva, kulcs nálad, nálam? 
Merre keressem, hol találjam?

A kulcs bennem, itt a szívemben, Hála érte, hogy megszülettem!
Nem véletlen, mert olyan nincs, érted? Értem, úgy értem, célja van, célja annak, hogy itt vagyok, és oka annak is meddig maradok még veled, melletted, itt a mindenben, igen még sokáig, mert tudom, kell, hogy ÉLJEK, veled, melletted, benned, vár még rám feladat, életút, szeretnem kell, segíteni, erre születtem SZERETNI!

Köszönöm, hogy vagyok, hogy létezem és élek, hogy tudok még sírni, és, hogy még remélek, és azt is köszönöm, hogy vagyunk még együtt vagyunk, és azt is kérem, hogy maradjunk sokáig így ölelve a szívünk, a lélekkapcsolásban, a mindent jelentő kézszorításban, kérem, hogy örök körforgásban éljünk, szeretetben, boldogságban és Igaz Szerelemben.

Köszönöm a dalt és a táncot, a szabadsághoz a láncot, melyet letéphetek, ha szorít a béklyó, bezárva lenni sosem volt jó gyereknek lenni bár sokszor féltem, de itt belül tudtam, és mindig reméltem, hittem a jóban a szépben egy élhető világban, hittem a Szerelemben, és igen sokszor sokat próbáltam, mert nem találtalak, de végül itt vagy, rád találtam és te rám a sok közül pont én, miért? 
Felesleges a kérdés, bután hangzanak a szavak nélkül sosem tudom meg, mit érzel, így mégis kell a betű, a szó, a mondat és a végén a pont, aztán később elég az érző némaság, amikor már zsigerből tudod a gondolatom.

Köszönöm a Mindent, a teremtést, a rezgést, a szabad akaratot, a szenvedélyt, azt a sok színt, és illatot, 
a földet, ahol élek, és köszönlek benne, megköszönlek benne téged!

Frenyó Krisztina
2015. Augusztus 9.