angel_10 blogja

Fázom… Jéghideg a bőröm, s arcomon egy könnycsepp gördül le némán

Szememben mély fájdalom és bánat lakozik, haldoklom legbelül tagadni kár

Rideg viszonzatlan érzések, fájó szomorú emlékképek

A semmiből egy szorítást érzek itt benn, hol a szívem őrzöm jó mélyen.

Arra várok, valaki megleljen és begyógyítsa a fájó sebhelyem

Az életről alkotott képem rózsaszín ködként borította el szemem

Reszketek. Oly messze vagy tőlem felemészt a bánat, hiába tagadom

Ez maga a pokol, hol kalitkába zárt madárként nézem végig szomorú holnapom.

A szívem dobogása töri meg a csendet, mi egyre lassabb jár,

Míg végül megáll és bezárja a kapuját Isten hőn szeretet oltárán…