angel_10 blogja
Álom vagy valóság?
Álom.
Ahol szinte érezni a jelenléted, az ölelésed, a nézésed.
Téboly.
Felébredek és ott fekszem értetlenül, kérdésekkel a fejemben.
Vajon mit akarsz üzenni Nekem?
Várok.
Várok, de mire? Úgysem fogsz megjelenni.
Azóta gyűlölsz, mióta őt választottam helyetted.
Boldogság.
Újra hallottam a nevetésed, mikor vidám voltál és szerelmes.
Megidézett emlékeket, mikor egyszerűbb volt minden.
Vágyakozás.
Szerettem volna ha egy percre ott lennénk újra
Elmondanám mennyire hiányzik a régi barátom.
Késő már.
Lejárt az idő és te eltűntél a föld színéről
Sebeidet hurcolva új életet kezdtél.
Megbánás.
Sajnálom, hogy összetörtem a szíved de emberből vagyok
Tudom ez nem mentség, de tényleg megbántam. Nagyon.
Élet.
Csupa meglepetés és fájdalom, öröm és bánat.
Hibáiért megfizet, kinek ilyen sorsot szántak.
Valóság.
Gondolatok zakatolnak, érzések cikáznak a szívemben
Fáj a hiányod, talán egy nap végre megbocsátasz nekem..
Merengés
Gondolatok tengerében merengek
Szívem vadul kalapál csókod után égek
Lángoló testem nem bírja és felemészt a végzet
Elengedlek, de mind hiába, gyötrődöm nélküled
Porrá rombolt szerelmünk lassan semmivé lesz...
Egy szerelmes nő tollából
Félek egy nap nem álmodom rólad többé
Hiába a kettőnk közti szakadék
Ez a kapocs összeköt minket, nincs menekvés.
A szavaid kemények, és szívembe mar
a felismerés, többé már nem ölel át az a kar,
Ami oly gyengéden óvott a nehéz időkben,
S én eldobtam, mert balga lelkem nem hitt benne.
Nem hitte, hogy igaz lehet a prófécia
Az eljövendő szerelmről szóló ballada
Te vagy neki, az élet, a mindenség maga
Hiába is tagadod a szívedben érzed, te magad.
Nem láttad a fényt, mi megcsillant a szemében?
Nem érezted csókján,hogy megbénítod egészen?
Nem hallottad szíve dallamát, a csilingelő szózatot,
ami lelkéből idővel a fájdalomtól kikopott.
Száműzve a fényről, a sötétségbe zárva
Börtönben él a leány, ki magának ezt kívánta
Felemészti a bánat, mi oly sok éve gyötri
De nem feledi, kihez egy láthatatlan szál köti.
Ha tudnád mennyire bánok minden szót,
Amit kiejtettem, s eltaszítottalak magamtól
Nem akarlak bántani,de ne védd többé magad
A szíved, mit megtaposott az élet, értekes
Oly nagy érték, mint te magad.
A gyűlölet mit irántam táplálsz, elvakít
Nem vagyok gonosz, csak elkeseredett és naiv
Azt hittem a boldogságom a legfontosabb kincs
Míg elveszítettem azt, aki nélkül életem sincs.
Az élet útja elválasztottak minket
A bocsánatodon kívül nem várhatok többet
Darabokra tört szíveden a seb, egy nap beforr
Meggyógyítanám, de nem engednéd, tudom.
Hazudnék, ha ha azt mondanám boldog vagyok nélküled,
Hazudnék ha elhinném, lehet szebb az életem
Álmomban a naivságom legyőztem és kitartottam
Boldogságban élünk, és szerelmünk határtalan.
A valóság olykor rideg és komornak tűnhet
De nem élehetünk a sötétségben végleg
Hiába a veszteség, hiszem oka volt mindennek
És kívánok számodra egy szebb, boldogabb életet.
Azt kívánom, hogy egy angyal jöjjön el hozzád
Ki fényt hoz a szívedbe és szeretettel táplál
Szemedbe néz mélyen és a füledbe suttogja
Mézédes szavait, és csókjaival oltalmaz.
Szeretete újra a boldogság szigetére repít
A fájó sebeket betapasztja és nem lesz mi elszomorít
A boldogság veszi át a szerepét a rossznak
Legyél olyan boldog,amilyennek álmomban láttalak.
Kettesben
Ott állt mögöttem, s lassan egyre közelebb lépett, míg teste az enyémhez nem simult.
Újra elöntött a melegség, de már úgy éreztem nem csak engem. Megfordultam,
s szemében láttam a kétségbeesést, s a kételyt.
- Én ezt nem bírom így tovább.. – kezdte el, s egyre közelebb, s közelebb húzódott hozzám.
A falhoz támaszkodva megálltam, s ő velem szemben, szinte még a lélegzetét is éreztem.
Arca feszült volt, s szenvedett ő is, láttam minden porcikája mire várt..
A problémáim mintha eltűntek volna, könnyűnek éreztem magam. Csak ketten voltunk, ő és én.
Nekem ennyi elég is volt. Meleg keze megsimogatta az arcom, puha érintése nyomán a bőröm szinte elolvadt.
Ajka egyre közelebb és közelebb ért az enyémhez, míg nem megcsókolt.
Egymásba fonódva testben és lélekben, ez az igazi csoda. A legszebb pillanata volt eddigi életemnek ez a csók. Az első, igazi, az egyetlen.
- Szeretlek. – hirtelen ösztönösen hagyták el a szavak a számat, nem gondolva a következményekre.
Újabb melegség öntött el, a csókja egyenesen rabul ejtette a testem minden porcikáját.
- Én is szeretlek.
Hosszú percekig csak álltunk egymással szembe, majd megöleltem, s a vállára hajtottam a fejem.
Ez volt minden, amire most csak vágyhattam.
- Olyan jó, hogy itt vagy velem. Nagy szükségem van rád.
Megsimogatta az arcom és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Én mindig ott leszek neked, ha te is ezt akarod.
Édesanya
Gyermekként azt hittem, ha fehér ruhába bújok
Tündér leszek én is én veled az égbe szállhatok,
Újra láthatlak, s beragyogod az életem
Nem feledlek, hidd el azóta egy percre sem
Csodás éneked mindig mosolyra csalta a szám
Miért vett el tőlünk oly korán a gonosz halál.
Te voltál az én védőangyalom
Kinek szeretete elkísért engem a hosszú utamon.
Édesanya, fogsz-e engem fentről nézni?
Aggódó szemeddel tetteimet segíteni
Eljött a nap, amikor én is belépek eme csodás világba
S tündér ruhába bújok, mint te is egy régi nap.
Ha itt lennél tudnád, mennyire szeretlek téged
Ígérem, örökre szívemben őrzöm majd az emléked..