angel14 blogja

Egy Édesanya emlékére

(szomorú szívvel egy Barátomnak)

Soha nem megy el, kit igazán szeretünk,

emléke szívünkben marad itt velünk.

A felhők mögül Angyalként néz le rád,

sose hagyna el, hisz ő az édesanyád!

Tudod, érezted mennyire szeretett,

most a nap sugarával törli le könnyedet.

Mikor érzed, hogy lágy szellő fújja arcodat,

Ő az aki Angyalként simogat.

Mennie kellett, csendben megpihent,

elfáradt teste sokat szenvedett.

Halála szívedben hagyott mély sebet,

csak az emléke mi megmaradt neked.

Bánatos éjszakán, nézz fel az égre,

könnyező szemmel, gyújts egy gyertyát érte.

Meglátod majd a legszebb csillagot,

benne Édesanyád a mennybéli Angyalod!

Magas nekem a létrátok,

mégsem vágyom fel hozzátok.

Elég nekem, ahol vagyok,

innen nem eshetek nagyot!

Ha leesnék, padlót fognék,

túlélném, és tovább lépnék.

De ti ott a magas létrán,

fenn ülve, a létra csúcsán,

mindig mindig feljebb másztok,

oda is, hol nincs is már fok.

Ha kell egymást lökitek le,

csak jussatok mindig fentre.

Magas nekem a létrátok,

ezért oda fel nem mászok.

Innen nézem, ferde szemmel,

meddig süllyedhet egy ember.

Csodás kis kert,sok-sok virág 

rózsa,szegfű,tulipán.

Tiszta udvar,mesevilág ,

itt lakott a nagymamám.

Négy sort írva,szemem könnyes,

elakadnak szavaim,

Nincs ma virág,udvar csendes,

nincs ott már az én nagyim.

Nem vár ma már szeretettel,

nem jön elém ,könnyes szemmel.

Nem tudom őt megölelni,

Anyák napján köszönteni.

Nem maradt más,csak az emlék,

ma is újra hozzá mennék.

 

Vinnék neki száz virágot,

örömöt,és boldogságot.

Átölelném szeretettel,

kezét fognám,két kezemmel.

Mit nem adnék,ha láthatnám,

a hangját is hallgathatnám .

Együtt lennénk,ahogy régen,

gyönyörködnénk,szép kertjében.

Drága Mama!Ugye hallod?

Itt vagyok lenn,hozzád szólok!

Álmaimban téged látlak,

az én drága nagymamámat.

Köszöntelek,úgy mint régen,

virágcsokor van a kézben.

Május első vasárnapján,

a legszebb napon,Anyák napján.

Kaptam rég egy drága kincset,

ez a kincs te vagy,Mama!

Szereteted,szép emléked,

nem felejtem el soha!

Remélem ha lesz unokám,

úgy fogom majd szeretni,

Ahogy te imádtál engem,

és ő sem fog majd feledni!

Csokor virág a kezemben,

könnyek közt,most leteszem.

Temetőbe,a sírodra,

máshová nem vihetem.

Anyák napján ide jöttem,

hoztam neked virágot,

Könnyek közt,és fájó szívvel,

Búcsúzom most:Légy Áldott!

Mit ér a könny, ha már nem leszek?

Amíg élek, addig szeressetek!

Mit ér az ima, vagy a néma csend?

hisz úgysem hallom azt már odalenn.

Mit ér a gyász, síromra száz virág?

nem fogom érezni, egynek sem illatát.

Most szeressetek, amíg szívem dobog,

most amíg még élek, és köztetek vagyok!

Ha az ember egyszer vét hibát,százszor kiforgatják minden szavát.

Könnyű bántani,szeretni nehéz,

sehol egy feléd kinyújtott kéz.

Szeretetből írsz, s a sors fintora,

máris támadnak, ha nem figyelsz oda.

Lehiggadsz,majd túllépsz,

mert nem akarsz vitákat,

Nem akarsz "csörtéket",

beláttad hibádat.

Minden bejegyzés törölve lett,

de valahogy ott maradt épp az az egy.

Kérdezném miért, de nem érdekel,

nem fogok vitázni én senkivel.

Lenézhetsz, bármikor hibáimért,

csak legalább értenéd azt ,hogy miért!!

Marad a papírlap, jó ez nekem,

nem jegyzi meg hogy hol a helyem!