Szívem tavaszán

Ezerszer bántották érzékeny szívemet,

ezerszer érezni, senki sem érti meg.

Senki nem érti meg, mit érzek legbelül,

tömegek között is mindig csak egyedül.

Kérdően nézel rám,

minden az én hibám.

Tudom rég elveszett,

veled, az én csatám.

Hiába minden, ha nem hallják hangomat,

minden felesleges, ha nem értik szavamat.

Nem fogok tovább, a múltamon merengni,

ideje felállni, ideje feledni.

Gyönyörű napsütést kacagva várni,

el kell hát indulni, talpra kéne állni.

Szívem tavaszára ültetni virágot,

kikacagni végre az egész világot!