anémone @-->------

Gondolatod
gondolatom szülötte.
Érzésekkel átszőtt
valóság,
ereinkben zizzenő
ébredések,
vörösen nyíló
rózsafák.

Szemeid lelkem
tükrei,
melyet csiszol
kín
csízsol a vágy,
vöröses, égő
parazsával,
bensőmbe:
vérembe,
húsomba lát.

Lelked nyári
esővíz
szeretve áztatja
szirmaim.
Cseppjeivel
gyógyítja
megtörött,
gyönge, fáradt
részeim.

"Szükségemvan rád, mint embernek a betevőre, az eszméltető,tiszta levegőre.Kellesz nekem,akár a két kezem,túl fontos vagy:Általad létezem."

Áradj tovább
bennem szét
egyesíts, szakíts
lételem,
mint vihar,
szomjas
fák ágait, tépd
ízekre szerveim.

Véráramom
fakó újtain
áradj tovább
bennem szét,
építsd újjá izmaim
Te hatalmas,
Tiszta lét.

Szemeid tündöklő
napsugarak
mosollyal színezik
ajkaim,
lilával, zölddel
rózsaszínnel
formálják vonásaim.

Kezeid erős házfalak
-időtől kopott mégis sima-
tégláid engem védenek,
tombolhat  sötét vihar.

Lelked tiszta vízforrás
oltja szomjam értem él,
cseppenként élteti szerveim
Csak Te érzed,
és én.

Fullasztó, bűzös
falak állnak
egy sötét,
rideg szobában,
hol nincs ajtó,
se ablak
ki utat nem találok.

Zavart szemű
patkányok,
pókhálók árnyain
lépkednek.
és ragacsos,
undorító lábaiakkal
lábaimhoz érnek.

Hazug, önző falak
alázatba nyomnak,
s hallom miként
hörrög a lét
fájdalmas
talpam alatt.